Havas kiruccanás

Reggel 9-re egyeztük meg a gyülekezőt, ehhez képest fél óra elteltével még híre-hamva sem volt a csapatnak, és az utóbbi enyhe, esős, abszolút nem decemberbe illő napok hangulata sem kecsegtetett sok jóval, de mégis jól esett arra gondolni a szemerkélő esőben, hogy végre kimozdulunk...csak úgy komolyabb cél nélkül.
Végül 43 perc késéssel megérkeztek és felvettek engem is. Irány Varság, megnézzük Lajos félkész nyaralóját.
Lajosnál egy üveg eljegyzési bor még az estéről (második vagy harmadik eljegyzéséről-ki tudja már követni?), nálam a kis flaska tele Unicummal, a hangulattal nagy gond nem lehet az úton. Persze, hogy mindenki Lajost kezdte szívatni minden oldalról, hiszen ő az akit ritkábban látunk és aki a legtöbbet változott mostanában, de a csipkelődés csak emeli a hangulatot és szinte fel sem tűnik, hogy el kezd hullni a hó, miközben megérkezünk a Csorgókő vízeséshez.

A kis vízesés gyönyörű és nemhiába kapta a Csorgókő nevet, hiszen tényleg olyan mintha a nagy kőtömb csorogna alá. Sajnos csak telefonnal készültek róla fotók ám azok nem adják vissza a látványt.
Csorgókőt elhagyva tovább haladunk felfele valahova ahajré Varság egyik végibe Tálas bércre, ahol is Lajosnak megnézzük a készülőben levő kis faházát.

Takaros kis ház lesz majd ha elkészül, egyelőre csak a tetőszerkezet van befejezve egészen amin magyar emberhez illően kettős kereszt feszít.

Jó a fekvése...Lajos szerint Varság közepén van (ez állítólag ha fentről nézzük), de szerintünk inkább a falu végén van mint a kosárfonó háza :D
Miután eleget ugrattuk Lajost a házával, visszaindultunk, hogy legyen időnk feljutni a Madarasi Hargitára is.
Az út felfele még hagyján-hagyján, csak a lefele jövő autókkal volt néha bajunk, de látva a korábbi esők nyomát megfagyva az úton és a folyamatos havazást már sejthettük mi vár ránk a visszaúton.
Fent csípős szél és sűrű havazás fogadott ami hatékonyan tudta siettetni lépteinket a legközelebbi vendéglátó egység felé.

Bent forrónak nem mondható kávéval és egy-egy felessel készítettük fel magunkat a sétára. Az idő semmit nem csendesedett, talán még csípősebben fújt a szél mint érkezésünkkor és már-már vízszintesen vágta szemünkbe a havat, de ha már felmentünk nem hagyhattunk ki egy kis téli sétát. Elindultunk lefele a sípályán, ami helyenként, ahol még nem lepte be a friss hó, inkább jégpályára hasonlított.

Egy ismerős, aki csodálatos piruettel verte földhöz magát,

megmutatta nekünk azt a néhány lovat amit fent tartanak,



majd visszatértünk korábbi melegedő helyünkre és jól megebédeltünk.
A csapat fele állítólag vaddisznópörköltet evett, de ezt teljes bizonyossággal senki sem merte kijelenteni még az elfogyasztása után sem.
A visszaút egy örökkévalóságig tartott, annyira jeges volt a friss hó alatt az úttest, hogy még a csiga tempó ellenére is néha meg-meg csúszott az autó alattunk, de végül minden gond nélkül leértünk, és egy mozgalmas nap élményeivel gazdagabban érkeztünk meg a városba.

Buli lesz... 2

ugyanazon a hétvégén

Buli lesz...

Szelektív meglepetés

Ünnep előtti takarításnak akartam nekifogni és az előkészületek közé tartozik, hogy az összegyűlt hulladékpapírt leviszem a szelektív hulladéktárolóhoz. Szétnéztem a lakásban, összeszedtem az összegyűlteken kívül ami felesleges papírt még találtam és a hideg, havas időre való tekintettel felkaptam magamra egy vastagabb felsőt, hogy amíg a tárolóba tömködöm a papírt meg ne fázzak.
A felvonó az már működött...úgy látszik közben megjavították, de minden nem mehet simán...odacaplatok a gyűjtőponthoz és keserűen tapasztalom, hogy tele van a tároló.
Talán egy hete, max. 10 napja még egyszer láttam, hogy a teli tároló tetejére is vannak téve karton dobozok és más hulladékpapírok, jeléül annak, hogy az emberek rászoktak a szelektív hulladékgyűjtésre és használják a kihelyezett konténereket.
Jó érzés látni azt, hogy az emberek hamar alkalmazkodnak és ha biztosítanak nekik lehetőséget akkor tudnak gyakorlatban is figyelni a környezetükre, de ez az akarat kárba vész ha az elszállító vállalat is nem nő fel a feladathoz és nem biztosítja folyamatosan a lehetőséget a hulladékok szelektív módon történő gyűjtésére. Valószínűnek tartom ugyanis, hogy azoknak a többsége akik teli tárolóval találják szembe magukat egyszerűen a háztartási szemét közé öntik majd a papírt is és csak kevesen veszik rá magukat, hogy visszahozzák a lakásba és megvárják amíg az AVE Hargita hajlandó lesz elszállítani a megtelt tárolóit.
Próbáltam telefonálni a felelős cégnek, hogy jelezzem a problémát de szombat lévén gondolom senki sem volt az irodában és azért nem válaszoltak.

Ezek után már arra is kíváncsi lennék, hogy a szelektíven összegyűjtött papírnak, pet-palacknak és üvegnek mi a sorsa elszállítás után.

"Most tél van és csend és hó és halál"

Mától igazi tél van, hamisíthatatlan zimankós, szeles, havas, hideg tél. Egyszerre zúdította ránk minden velejáróját, pótolandó az elmúlt ősz kellemes hosszúságát.
És magával hozta a halált is, viszi magával az elítéltet...

Ma mondták ki rá az ítéletet, el kell távolítani, nem maradhat a többiek között mert rossz hatással van rájuk...
az ünnepekre még meghúzhatja magát, de fel kell áldozni, hogy megmenthessünk egy erősebbet...
nagy veszteség, már idejét sem tudom mikor húzták ki utoljára fogamat.
Csak én tehetek róla. Kényelmes, egyenesen lusta vagyok néha magamra szánni egy kis időt, mindent csak az utolsó percben próbálok megoldani és akkor bánkódom azon, hogy már nem sokat tehetek. Pedig mindig eldöntöm, hogy a legelső aprócska jelnél rögtön jelentkezek kivizsgálásra, de nem... csak amikor már nem bírom elviselni a fájdalmat.
De talán mostantól...hátha...ki tudja...
Lassan új év kezdődik új reményekkel, új tervekkel, új kudarcokkal... és egy foghúzással.

Kocsmatorta

Évforduló stb....

Tegnap múlt kerek egy esztendeje annak, hogy eldöntöttem többet nem dohányzom...eme nevezetes ünnep éppen egybeesik a húgom névnapjával ami eddig fel sem tűnt, talán mert nekem még nem kellett ezt megünnepelnem...
Ugyancsak tegnap találkoztam Orsival és Álmossal akiket még Tenerifén ismertem meg. Sajnos csak pár szót válthattunk, de még így is jól esett feleleveníteni a szinte egy éve nyakamba szakadt utazást.

Úgy néz ki, hogy mától menő is vagyok nem csak füstmentes, hiszen az Index szerint "egy Google Wave-accounttal jobban lehet csajozni, mint egy piros Porsche 911-gyel" és nekem lett ilyenem :D
Az Index hasonlata enyhén szólva túlzás. Én egyelőre még csak ismerkedek ezzel az új szolgáltatással de azt hiszem már megtetszett és ha az ember ki tudja aknázni a benne rejlő lehetőségeket akkor érdekesen hasznos lehet.

"Dragi români..."

"Dragi români..."
Ezzel a megszólítással indította postaládákat megtöltő kampánylevelét Băsescu. Nem is értem miért költött a magyarok által lakott településeken is ezeknek a leveleknek a kinyomtatására és szórására ha nem akart minket megszólítani.

Mens sana in corpore sano

amennyire féltem a téli mozgáshiánytól, pont annyira mozgásban gazdagok lettek a napjaim. Lejárt a bicikliszezon, de most talán még többet és intenzívebben sportolok mint az enyhébb időjárások alatt.
Hétfőn asztalitenisz, kedden foci (nem mindig, de éppen elégszer), szerdán meg kosárlabda. Nagyon jó érzés, főképp, hogy lassan egy esztendeje lesz annak, hogy letettem a büdös füstrudacskákat...éljen az egészséges életmód.
Fogyás jelei még nem jelentkeztek rajtam de annyi baj legyen, a lényeg, hogy jól érzem magam a bőrömben, a többi nem számít.

A rendőr

Egy igazi jól megmondós időszakon vagyok túl.
Szolgáltatók, hivatalos közegek és agresszíven reklámozók mind megkapták azt a bennem felgyülemlett haragot amit ők okoztak.
A rendőrös sztori volt talán a legjobb.
Valamelyik hétvégén éjjel, Zotyó rockklubjából hazafelé, nem egészen józan állapotban, megálltam az éppen két fiatal srácot igazoltató rendőrök mellett talán másfél vagy két méterre és egyáltalán nem burkoltan figyeltem őket. Nem telt el fél perc sem amikor a velem szemben álló rendőr hozzám lépett és megkérdezte mit akarok. Mondom neki, hogy semmit csak nézem ahogy végzik a munkájukat. Rögtön visszaadták a srácok iratait, a hozzám szóló rendőr elhadarta rangját és nevét (ez utóbbit megismételtettem vele kétszer is és jó alaposan visszamondtam neki, hogy biztos legyek abban, hogy megértettem) majd elkérte az irataimat. Puscasu rendőr (a rangjára nem emlékszem, azt nem gyakoroltam eleget) hamar faggatóra fogott. Kíváncsi volt miért nézelődtem amíg ők a munkájukat végezték és meglehetősen paprikás lett amikor azt a választ kapta, hogy érdekelt milyen munkát végeznek az én pénzemen. Szóval erről van szó?! jegyezte meg. Hangulatváltása annyira nyilvánvaló volt, hogy a társa jobbnak látta a háttérbe húzódni és csak kívülállóként szemlélni az eseményeket.
Kérdésére megmondtam hol dolgozom mire megjegyezte, hogy ő nem jár be a munkahelyemre megnézni jól végzem-e a munkámat...de nem is az ő pénzéből fizetnek engem, vágtam vissza. Következő támadásával a józanságomat vonta kérdőre mire az "ahhoz nincs közöd, hogy hétvégén az én pénzemre a szabadidőmben mennyit iszok amíg nem zavarok másokat" választ kapta. Mindeközben társa egy szót sem szólt. Vitapartnerem egyre idegesebb lett én meg egyre jobban kezdtem élvezni a csevegést, de már csak egy-két szívatós szóváltásra került sor mert lassan takarodót fújtak a csendesebbik tanácsára látván, hogy nem találnak rajtam fogást. Próbálkoztak azzal, hogy megzavartam őket a műveletben, de az én véleményem az volt, hogy csak álltam és ők jöttek oda, nem is szóltam hozzájuk előtte, még utaltam arra, hogy talán ha magyarul beszélnénk akkor jobban ki tudnám fejezni magamat, megkértem őket inkább az őrült autósokkal foglalkozzanak és talán jobb lenne ha megszoknák, hogy lassan az emberek kinövik az egyenruha láttán érzett félelmüket meg hasonlók aztán szépen ment mindenki a maga dolgára.
Lehet ha nem veszíti el a nyugalmát akkor talált volna valami paragrafust ami alapján megbüntethetett volna, de így ezt megúsztam...és jól esett odamondani neki

Rohadt kommunisták

az előzetes felmérések szerint úgy néz ki, hogy az államelnöki választások után baloldali államfőnk lesz.
Nem csak a közvélemény-kutató intézetek szerint ez az előrejelzés hanem már az egyik online fogadóiroda is Geoanát teszi favoritnak 1.8-as szorzóval Basescu előtt.
Igazából elkeserítő a felhozatal és nagyon hajlok arra, hogy az SzNT felkérésének eleget tegyek és semlegesítsem a szavazatomat mivel nem látok olyan személyt a jelöltek között aki megérdemelné a voksomat. Az RMDSz szép álmai és szlogenjei az autonómiáról meg magyar államelnökről az én fülemben már rég hamisan csengenek, és amúgy is ökörség szerintem Kelemen Hunorra szavazni mivel lehet, hogy pont egy a második körben is esélyestől vonnánk el a szavazatokat.
Talán eljött az ideje és újra Vadimra kell szavazzak. Egyszer már megtettem kétféle megfontolásból is: ha nyer végre valamilyen irányba elmozdul a státusunk, ha pedig veszít amire sokkal nagyobb esély volt, akkor legalább nem én ültettem a nyertes szaralakot az elnöki székbe... veszített.
Romániai magyarként a legmegfelelőbb összetételű országvezetést balliberális kormányban látnám, de nem abban az értelemben vett balliberálisban ami ebben az országban van... itt még a szocialista is nemzeti érzelmű, és éppen ez adja a nagy különbséget a román és magyar politika között.
Változások jönnek, odakint jobboldali, idehaza baloldali szelek fújnak majd és sajnos "képviseletünk" is elviekben a baloldalt támogatja... nem volt elég nekünk annyi év kommunizmus. Nem mintha a Basescu féle jobboldal biztatóbb lenne, de legalább nem rohadt kommunisták...csak a felszín alatt.

"Lakókocsi"

Azt mondják, hogy az asztali számítógép és a noteszgépek között kb. az a különbség mint a lakóház és a lakókocsi között. Nem csak mobilitásban hanem kényelemben is.
Kaptam a napokban egy ajánlatot az asztali gépemre, amit amúgy nem állt szándékomban eladni, de ha már kérték akkor legyen gondoltam, és eladtam. Képernyőmet, a billentyűzetet és az egeret megtartottam és berendezkedtem a "lakókocsiba". Mától energiatakarékosan fogok internetezni, filmet nézni, zenét hallgatni...szóval mindent ami számítógépet igényel, ugyanis egy laptop sokkal kevesebb villamosenergiát zabál mint az asztali gépek.
Lehet, hogy csak a hozzám nőtt PC hiányát akarom palástolni a pozitívumokat keresve az új életmódban, de nem mellékes az sem, hogy ezentúl kevesebbet fogok tévézni, mivel a laptopommal nincs TV kártya, így kénytelen leszek mellőzni ezt az élvezetet. Majd magam válogatom meg a világhálón a híreket, és nem befolyásolnak politikailag irányított tévéadók, nem tömik tele a fejemet hiper-szuper mosószerek reklámjaival, és nem akarnak majd meggyőzni a legújabb intimbetét előnyeiről. Ami esetleg hiányozni fog az a sportműsorok, de a rengeteg internetes tévé mellett talán megúszom depresszió nélkül.
Na szóval csupa előnyökkel jár ez a lakókocsis életmód. A természetnek talán azzal is tettem egy szívességet, hogy beszereztem egy fülhallgatót és nagy lemezjátszós erősítő helyett (aminek nem csekély lehet a fogyasztása) ezt fogom használni. Ennek talán azok is fognak örvendeni akiket zavart a hangos zenehallgatás :)

tárgyak

akárhányszor rendet rakok valamelyik szekrényemben, vagy a számítógépen lévő könyvtárakban, kivétel nélkül minden alkalommal kerül olyan egykoron fontosnak hitt ruhadarab, csecsebecse, alkatrész, könyvtár vagy állomány ami mára már üressé vált tartalmilag és könnyű szívvel kidobható. Szeretünk ragaszkodni tárgyakhoz, félretesszük őket, de igazából csak az emlékek a fontosak amik hozzájuk fűződnek...mégis ...milyen élmény az aminek szüksége van arra, hogy egy tárgy emlékeztessen rá? Muszáj egyáltalán emlékeznünk mindenre? Nem elég nekünk az ha megéltük az élményt? Utólag úgy is mindig vagy szebb vagy kellemetlenebb képünk lesz róla.
................................
Körbevesszük magunkat lakással, autóval, apróságokkal ki-ki lehetősége és igénye szerint, és miközben azt hisszük, hogy ezektől többek vagyunk, éppen ellenkezőleg...egyre kevesebbek leszünk. Elveszünk az időben amit rájuk szánunk, a fenntartásukhoz szükséges anyagiak élőteremtésének harcában, és közben elfelejtünk élni, magunkkal is törődni egy keveset, néha megállni és felnézni az égre, észrevenni a természet változásait, rámosolyogni az emberekre ...nem az idő telik gyorsabban, a 24 óra évekkel ezelőtt is 24 óra volt...mi élünk gyorsabban és elrohanunk saját életünk mellett miközben azt mormoljuk: Hogy rohan az idő...

emlékek

a mostanában megszokott esti filmnézés helyett könyvtáramra szántam egy kis időt. Leporolgattam könyveim, újra elrendeztem a polcon egy általam megszabott új rend szerint...talán csak azért, hogy valami változzon, talán azért mert valami változik...
Nem volt sok dolgom, mostanában ritkán vásárolok könyvet és talán annál is ritkábban olvasok, de jó volt köztük lennem, szerre kézbe venni őket...volt amelyiket már tapintásra megismertem, de akadt olyan is közöttük amire csak rácsodálkoztam, hogy megvan nekem.
szeretem a könyveket...van egy mélységes intelligencia bennük, abban a csendbennmaradásban a rengeteg információ birtokában...nem fecsegnek, csak annak adják át ismereteiket aki igényli azt.
Ma mégis nem a könyvekben leltem legnagyobb örömöm, hanem a rendezgetés "melléktermékeiben". Előkerültek rég elfeledett fotók, el nem feledett szerelmek, egy rockmaraton plakátja még '99-ből, egy képeslap Costinesti-ről, egy vörös hajfürt, egy bérlet a VI. Homoródi diáktáborra női névre kiállítva, pár régebbi fotóalbum bulis képekkel, kicsengetési kártyák, kirándulások pillanatképei.
Kint esik az eső...jó idő az emlékezésre

Bringalopás Székelyudvarhelyen

2009 október 9-dikén hajnalban ellopták Zotyó bringáját a Kossuth utcából.
Az alábbi felvételeken látható a lopás, a Kossuth udvar biztonsági kamerái rögzítették az akciót.





a felvételek alapján a tolvajok a Kossuth utcán felfelé vették az irányt.

Remélem a rendőrség kézre keríti az elkövetőket...nekik lenne jobb...bele sem merek gondolni mit tennék ilyen alakokkal ha az én bringámról lenne szó.

ősz van

eddig csak sárgultak a levelek, de ma már a szélnek is őszi nesze van...lassan lejár a vénasszonyok nyara, vagy ahogy helyenként hívják az indián nyár, és nem lesz részem az idén több napsütötte rövidujjas bringázásban.
Ez a hétvége gyönyörű volt. Ennél szebb időt ki sem lehetett volna fogni a tekeréshez. Így nem bánom, hogy kihagytam a hétvégi bulikat és inkább a levegőn töltöttem a szabadidőt. Ha a Nap elbujt néha egy-egy felhőfoszlány mögé érződött, hogy ereje már nem a nyári, de még le lehetett izzadni ha újra megjelent.
Most kint a szél a fák leveleit dörgöli egymáshoz, és hallatszik, hogy nem selymesen simulnak, hanem megvénült száradt kezekként karmolják egymást...sérti az ember fülét...főleg egy olyan film után mint a Seven Pounds....
egyre ritkábbak azok a filmek melyek nyomot hagynak bennem - nem tudom az én hibám-e vagy a filmiparé - de ez azon ritka filmek közé tartozik amire utólag sem sajnáltam a másfél órát.
szóval itt az ősz, megpróbálja rányomni bélyegét az ember hangulatára, de találjuk meg benne is a szépet...

Szeretlek(?) románia

este az Olasz - Magyar U20-as válogatott meccs után leléptem találkozni pár baráttal és meginni egy sört amikor a város központjában két tipikus román rendőr mellett mentem el. Ez az állatfaj általában vagy nagyon kövér vagy nagyon sovány (főleg az előbbi), de mintha kifejezetten vigyáznának arra, hogy nehogy sportos - netalán tekintélyt parancsoló - formájuk legyen. Annyira nevetségesek tudnak lenni...elképzelem ahogy meglátnak egy zsebtolvajt akció közben és lemondóan legyintenek..minek fussanak utána, hiszen 10 méternél többet nem lennének képesek cipelni saját testsúlyukat futólépésben, nem hogy még rohanni is valaki után.
A hab a tortán az volt, hogy mindkettőjük szotyizott...egyenruhában, abban az egyenruhában amit az adófizetők pénzéből vásárolnak nekik. Így mutatnak ők példát nekünk egyszerű halandóknak a rendről, a köz tiszteletéről...szétköpdösve nemzeti ételük maradványait az utcáinkon... A legszomorúbb az, hogy nincs is kilátás mentalitásváltásra náluk.

Na de fontos az, hogy a mai meccsen nyert a magyar válogatott, bejutott az U20-as foci VB négy legjobb csapata közé Ghánával és két másik, a holnapi meccseken győztes válogatottal egyetemben.

Holnap újra Hajrá Magyarok! Ezúttal a portugálok ellen a felnőtt válogatottnak van szüksége a biztatásra.

Hihetetlen... :)

a bringás baleset másnapján írtam a biciklivázam gyártójának egy e-mailt amiben érdeklődtem a törött alkatrész pótlásának lehetőségeiről. Néhány napra rá válaszoltak, hogy nem értik pontosan mi törött el, ...nem csoda az én angol tudásommal, és kérték, hogy küldjek egy fotót az illető alkatrészről. Postafordultával elmagyaráztam pontosabban a szóban forgó tárgyat és mellékeltem is pár fotót a félreértések elkerülése végett.



Két nap múlva újabb levél érkezik a gyártótól amiben röviden de biztatóan ennyi áll: Helló, küldjük postán.
:) no comment.
Nem tudtam milyen formában fog jönni a küldemény, mennyi lesz az ára stb. de ma válaszoltam nekik. Megírtam mennyire örülök, hogy ilyen segítőkészek és hogy értesíteni fogom őket ha megérkezik a csomag.
Erre fel melóból hazaérve látom, hogy egy méretesebb boríték vár rám ami nem fért be a postaládába ezért a földszinti szomszédnál hagyták. A borítékban két (2) darab vadonatúj váltófül és a hozzájuk tartozó két-két csavar lapult ötletesen becsomagolva :)



szóhoz sem tudtam jutni az örömtől, ingyen és két darab... ennyit a németekről... :)

Crash

Szeptember 22 az európai autómentes nap. Kisvárosunkban is immár hagyománnyá vállt, hogy ezen a napon megszervezik a kerékpáros felvonulást ami idén sem maradhatott el.
Szerencsére Balázst és két argentin újdonsült ismerősömet nem kellett sokat győzködnöm, hogy együtt vegyünk részt a felvonuláson. Dél-amerikai barátaink görkorival, Balázs meg én pedig a bringáimmal érkeztünk meg a Bethlen-negyedi parkba az indulás helyszínére. Kissé csalódott voltam, mert azt hittem az előző évek tapasztalata alapján, hogy az idén is kapunk pólókat az esemény szervezőitől, de úgy néz ki a szponzorpénzből nem futotta. Sebaj, a részvétel a fontos.

az indulás


A felvonulás egész ideje alatt jó volt a hangulat, a résztvevők száma is kielégítő volt (kb. 300), így jó kedvvel érkeztünk meg a központba ahol a tömeges fotózás után elváltunk a rendezvény résztvevőitől és Zotyónál frissítettük fel magunkat. Zotyótól eljőve még szerettünk volna bemenni egy üzletbe és sikerült az oda vezető úton buknom egy nagyot. Olyan szerencsétlenül estem vissza a bringámra, hogy a hátsó váltófül eltörött. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy rajtam nem törött el semmi, de két ujjamat annyira odaverte a kormány, hogy mindkettő befeketedett és sajgott a fájdalomtól, egyéb sérülésnek még csak nyoma sem volt rajtam..
Másnap egész munkaidő alatt a hátsóváltók árát böngészgettem az interneten, és már előre ideges voltam, hogy milyen drágán fogok kimászni ebből a balesetből, de délután mikor végre elértem a kerékpár szervizbe kiderült, hogy csak a fület kell cserélni ami nem lenne megfizethetetlen, de az a típus nincs amire nekem van szükségem ugyanis a váz eléggé egyedi. Nem volt mit tenni, otthagytam a törött alkatrészt és pár hétre, amíg beszerzik a cseredarabot, lemondtam a terepbringámról.
Az igazi meglepetés négy nap múlva ért amikor kevés reménnyel felvértezve újra elmentem a szervizbe érdeklődni, hogy kb. mikorra várható az alkatrész és ott azzal fogadtak, hogy még másnap készítettek egy hasonló darabot :)

Bakancslista

Hazaértem, és úgy néz ki egy ideig újra a kisvárosi hétköznapokat fogom élni.
Igazából hiányzott már a város, hiszen mindig szívesen érkezek haza, de talán még jobban hiányzott az internet, az információ, a hírek a sport és a politika világából, azok az infók amik elől menekül az ember egy nyaralás alkalmával, és amelyek nélkül ugyanúgy vagy talán még jobban tudnék élni, de mégis mint egy drogra szükségem van rájuk.
Első munkanapom után a felgyülemlett fáradtságot egy kis délutáni alvással pihentem ki és ébredésemkor eldöntöttem ma megnézek egy jó filmet. Rábíztam magam a megérzésemre és a Bakancslista (The Bucket List) mellett döntöttem. Már a szereposztás alapján sem bizonyult rossz választásnak, hiszen a két nagyágyú Jack Nicholson és Morgan Freeman már magában garancia egy jó filmre, és nem is csalódtam. Szóval kötelező házi olvasmány mindenkinek :)

Mégsem...

...járt le még a nyár. Ma este indulok a Duna Deltába :)
Az egész még a Sziget előtt kezdődött amikor Hubával sörözgettem egy este és feldobtam az ötletet: milyen lenne ha lemennénk egyet a Deltába? Tudtam azt, hogy ő már járt ott és van ismerőse is lent, én pedig még nem láttam ezt az egyedi helyet. Kicsit elrágódtunk a dolgon aztán egyszer csak másnap hív telefonon, hogy megvan a megoldás (néha milyen hamar megoldódik minden) ugyanis szükségük lenne egy tapasztalt sofőrre aki levinné a családját a nyár vége felé az ők autójukkal. Abban maradtunk, hogy az időpontot majd csak akkor egyeztetjük amikor visszaértem Magyarországról mert a munkahelyemen is meg kell valahogy oldani szabadság hiányában a távollétet.
Lejárt a Sziget, a balatoni kiruccanás és én újra munkába álltam. Úgy nézett ki, hogy nem nagyon van leterhelve a csapat munkával ezért esélyt láttam arra, hogy el fognak engedni.
Megegyeztünk abban, hogy csütörtök este indulnánk és következő hét szerdán jönnénk vissza.
Mivel már jó ideje nem találkoztam a szüleimmel kimentünk falura a kis Opellel így kipróbálhattam az autót, és elé is készíthettük az útra -legalábbis azt terveztük :)
A városba visszaérve beálltunk tankolni az egyik benzinkúthoz, és amikor már éppen tele lett a tank ránk szóltak a szomszéd autóból, hogy alul folyik el a benzin... Pffff...első reakcióm az volt, hogy biztosan viccelődik a srác és már szinte ajánlottam neki, hogy a saját dolgával foglalkozzon, ám amikor lepillantottam a földre kb. az autó méretének megfelelő üzemanyag tócsa éktelenkedett és olyan iramban távozott a tartályból a benzin, hogy egyáltalán nem úgy nézett ki mintha abba akarná hagyni a további ömlést. Gyorsan szóltam az egyik kutasnak aki segített odébb tolni az autót...beindítani nem lett volna ajánlatos mert lehet, hogy Red Bull nélkül is szárnyra kelt volna a benzinkúttal és velünk együtt :D
A védettebb helyen megvártuk amíg kifolyik a "fölösleg" az autóból, és közben próbáltunk magyarázatot találni a jelenség okára. Kiderült, hogy még nem volt teletankolva amióta a Hubáék tulajdonába került, így Daciás tapasztalatom alapján rozsda okozta résre gyanakodtam, vagy a szintjelző és a benzinpumpa bemenetének meghibásodására. Mint később kiderült az utóbbi volt az ok ugyanis a tartály műanyagból készült ami a rozsda lehetőségét kizárta. Nem kis meglepetés ért minket amikor hazaérve megvizsgáltuk a tartály tetejét...egy gumi tömítőgyűrű hevert teljesen szabadon a tank zárjának tetején, és határozottan úgy nézett ki mint amit kifelejtettek összeszereléskor :D...
Még szerencsénk, hogy nem ma este az út legelején történt meg velünk ez a sztori...biztosan befolyásolta volna valamilyen irányba az út hangulatát, és arra is van tippem milyen irányba :D
Időközben kiderült, hogy a pótkerék is használhatatlan, de ma mindkét hiba kiküszöbölésre kerül és nyugodtan vágunk majd neki az útnak.

A Nyár

Pörgős egy- másfél hónapot tudhatok magam mögött, és most kicsit lelassult minden körülöttem.
Lejárt a Rockmaraton ami szerintem talán az eddigiek közül a legjobb volt. Nem volt gond a hangosítással, jó és megfizethető volt a kaja, és külön élményt jelentett számomra a külföldi bandák fuvarozása. A Sabaton a maximumot hozta ki magából és a Brainstorm is nagy bulit nyomott.
Véget ért Tusványos ahol végre találkozhattam a virtuális világban megismert barátaimmal élőben is...nagy buli volt, pedig a találkozót megelőzően sem kíméltem magam, szinte minden napja úgy telt el a hétnek, hogy reggel meló, délután egy óra alvás majd hajnalig Tusnád, ami oda-vissza kb. 150 km. Ouimby, több órás várakozás a Tankcsapdára, buli a Csűrben :)
Bezárta kapuit a Sziget is a maga fárasztó, sokak által kritizált, de általam mégis megszeretett sokszínűségével. Az előző év tapasztalataiból okulva az idén komolyabban vettük a munkát, és meg is úsztuk lopások nélkül, de jutott mellette idő a szórakozásra is. Rock vonalon ebben az évben szegényebb volt a kínálat, de a Ska-P és a Die Toten Hosen maradandó élményt okozott.
A Sziget előtti hétvégén ott lehettem a Magyar Sziget egy napján, és tombolhattam egy jól sikerült Magozott Cseresznye bulin, majd másnap a Csík zenekar előadását élvezhettem kellemes budapesti bringázás után, a Sziget fáradalmait pedig Balatonfüreden pihentem ki fürdőzéssel, esti sütéssel és borhetekkel fűszerezve.
Így visszapörgetve az eseményeket őszintén mondom, nem panaszkodhatok, mozgalmas nyaram volt és mindent összevetve sikerült anyagilag is jól megúsznom, de itt a nyár vége, lassan őszbe fordul az idő és úgy érzem túl gyorsan lejárt az egész. Tudom ez azért van mert jól telt és az élménydús időszakok rövidebbnek tűnnek, de jobb így mint egy unalmas nyarat végtelennek érezni...
Köszönöm barátaimnak akik nélkül nem lehetett volna ez a nyár olyan amilyen volt...minden napjáról órák hosszat lehetne mesélni...

Budapest

Végre teljesült egy régi álmom...bringázhattam Budapest utcáin, és nem csak nappal...éjjel is :)
A szombat éjszakai Verőcére történt kiruccanásunk után, laza sörözős napot iktattunk be vasárnapra, és mivel itt maradt Baluéknál Barthának a biciklije, így jutott nekem is jármű, ezért úgy döntöttünk, hogy biciklikkel vágunk neki a városnak. Betekertünk Zuglóból a Népligetbe, kipróbáltunk két sörözőt majd Pötyi ajánlatára tovább tekertünk a Szent-István parkba ahol a Csík zenekar koncertjét élvezhettük. Utána újabb sörpihenő, majd a nyugovóra tért Budapest utcáin gurultunk hazafelé. Élménybringázás volt ez számomra...érdekes volt ezt a várost immár nyeregből is megtapasztalni, suhanni a langyos nyári éjszakában a szinte kihalt utcákon, körbetekerni a fényben úszó Hősök-terén...úgy éreztem magam mint egy kisgyerek a vidámparkban.
Jól jött a lazítás a Sziget előtti utolsó napon....mától kezdődik a pörgés :)

8 hónap

ennyi ideje nem dohányzom :)
...jó érzés

1-2

Lejárt a meccs.
Jó lett volna a pályán megnyerni, az lett volna az igazi, nem lenne baj hogy nem jutottak tovább a lilák, csak egy kis elégtételként megnyerni a hazai mérkőzést. Végül is ha realisták vagyunk, és ismerjük a magyar meg a román foci színvonalát akkor nem is számíthattunk másra, de akkor is...azért is...egyszer már húzzunk be nekik egyet úgy istenigazából.

Tusványos - Székelylégió

palfi, borvizes, reebeezlee


kola1979, manitou


kola1979, pyremeister (maghteridon), manitou


alpar, szempy, palfi, trutyimutyi


borvizes, reebeezlee, kola1979



pyremeister (maghteridon), György Attila tetovált légió-logója :)


draconian, manitou


manitou, borvizes


szaszati, reebeezlee


borvizes, draconian


draconian, kicsikatka



kicsikatka, czincziri ham

Bucegi - 2009.06.21

vasárnapi utunkhoz vizet a szálláshely mellett csordogáló patakból veszünk magunkhoz


útban a Caraiman csúcsa felé még visszanézünk éjszakai szállásunkra


a szikla oldalában kialakított ösvény végén már megpillantjuk az emlékművet


alattunk Buşteni


fölénk az emlékmű tornyosul


útban az Omu csúcs felé néhol havas részeken is át kell kelnünk


háttérben balra a Bucura középen az Omu, a Bucegi hegység két 2500 m-nél magasabb csúcsa


a Szarvas völgye (Valea Cerbului), az Omu-ról ezen a völgyön ereszkedtünk be Buşteni-ig

Bucegi - 2009.06.20

a nem túl hosszú sor miatt felfele a "telecabin" a leggyorsabb megoldás


a Caraiman csúcsa (2384 m)...még lentről


a Babele csoport egyik eleme


a Ialomiţei-barlang bejárata


Mecetul turcesc - a Török mecset, szemből


háttérben a Costila csúcsa (2498 m)


a Szfinx csókja


a Szfinx


szálláshelyünk a Caraiman-menedékház

Új bringa...

Három hete vettem meg legújabb bringámat...néhány kép róla: