2010. jan. 25.
2010. jan. 16.
2010. jan. 15.
A forradalom "hősei"?
Azt mondják, hogy halottakról jót vagy semmit, és nem is akarok senkinek a lelkivilágába beletiporni, de nálam kiverte a biztosítékot amikor a Hargita megyei rendőrség honlapján felfedeztem ezt az oldalt:
Húsz év telt el azóta amit forradalomnak nevezünk, és bár Basescu is hivatalosan elítélte a kommunizmust, a jelenlegi rendőrség még mindig saját halottainak tekinti az egykori milícia kötelékébe tartozó '89 decemberi "áldozatokat".
A Hargita megyei rendőrség hét kiemelt halottja közül négy a '89-es un. forradalom un. áldozata.
Nem állítom azt, hogy erkölcsös dolog valakinek az életét kioltani, hiszen a keresztény értékrendben ez megengedhetetlen, és talán az sem mentség a december 22.-én meggyilkoltak halálára, hogy az euforikus hangulatban irányíthatatlanná váltak az indulatok, de azt hiszem, hogy ha egy tömeg képes volt arra, hogy bántalmazás nélkül átengedjen az "áldozatokéval" hasonló funkciót betöltő embereket, akkor nem minden ok nélkül tette azt azzal a négy emberrel amit tett.
Kb. annyira visszásnak tűnik nekem ez a helyzet mint ha a jelenlegi államapparátus saját halottjának tekintené a Ceausescu házaspárt...
Húsz év telt el azóta amit forradalomnak nevezünk, és bár Basescu is hivatalosan elítélte a kommunizmust, a jelenlegi rendőrség még mindig saját halottainak tekinti az egykori milícia kötelékébe tartozó '89 decemberi "áldozatokat".
A Hargita megyei rendőrség hét kiemelt halottja közül négy a '89-es un. forradalom un. áldozata.
Nem állítom azt, hogy erkölcsös dolog valakinek az életét kioltani, hiszen a keresztény értékrendben ez megengedhetetlen, és talán az sem mentség a december 22.-én meggyilkoltak halálára, hogy az euforikus hangulatban irányíthatatlanná váltak az indulatok, de azt hiszem, hogy ha egy tömeg képes volt arra, hogy bántalmazás nélkül átengedjen az "áldozatokéval" hasonló funkciót betöltő embereket, akkor nem minden ok nélkül tette azt azzal a négy emberrel amit tett.
Kb. annyira visszásnak tűnik nekem ez a helyzet mint ha a jelenlegi államapparátus saját halottjának tekintené a Ceausescu házaspárt...
2010. jan. 10.
Postaláda vs. szemétláda
Érdekes, hogy ebben az országban minden apró előrelépést szinte agresszióval kell kierőszakolni. Nap mint nap meg kell küzdeni az autósokkal ha bringán közlekedünk, még akkor is ha éppen nekünk lenne elsőbbségünk, és lassan a reklám anyagokat postaládáinkba tömködőket is meg kell pofozni ahhoz, hogy kialakuljon bennük a jóérzés, és tekintettel legyenek azokra akik nem kérnek a nyomtatott reklámokból.
Svájcban érdekes volt látni azt, hogy amelyik postaládára valamilyen módon fel volt tüntetve, hogy gazdája nem kér reklámot, azok a ládák üresen tátongtak, míg a többiekből szó szerint folyt ki a nyomtatott reklámok tömege.
Nálunk ez másként van... Tegnap már a második szórólap terjesztőnek kellett felhívnom a figyelmét a postaládán levő feliratra, így remélhetőleg lassan látványosan csökkenni fog a postaládámban landoló fölösleges szórólapok száma. Legalábbis ezt remélem én naiv halandó.
Az első eset két-három hónapja történt nem sokkal azután, hogy elláttam a következő felirattal a postaládát: "Ez posta- és nem szemétláda. Nem kérek szórólapot." (most vettem észre csak, hogy olyan mintha valaki megpróbálta volna eltávolítani...biztos nagyon zavarja)
Szóval felkerült ez a felirat a postaláda ajtajára, de továbbra is érkeztek a különböző kéretlen szórólapok: választási kampányanyagok, multinacionális cégek árukínálata, kis helyi üzletek reklámcédulái, és mivel továbbra sem érdekeltek ezek a reklámok, rendre a kukában kötöttek ki és engem egyre csak jobban zavart, hogy nem értenek a szép szóból és fölöslegesen pazarolnak el drága papírt, nem gondolva a természetre és mellőzve a jóérzés legcsekélyebb formáját is, nem veszik figyelembe óhajomat miszerint nem kérek a reklámokból.
Történt aztán, hogy egyik délután több darab teli 5 literes ásványvizes palackot cipelve beléptem a lépcsőház főbejáratán és egy középkorú férfit látok meg amint szórólapokkal tömi a postaládákat. Amikor a miénkhez ért és be akart helyezni egy szórólapot határozottan rászóltam, hogy legyen szíves körültekintőbben végezni a munkáját és ne terhelje a postaládámat szeméttel mivel fel van tüntetve, hogy nem szemétláda. Kissé meghökkenve habogni kezdett, hogy látta a feliratot, de nem igazán tudta mit kéne tennie, mire kicsit emeltebb hangon kérdőre vontam, hogy melyik felét nem érti? azt hogy nem kérek? vagy azt hogy szórólapot? Kezdtem elveszíteni türelmemet de a korkülönbségre való tekintettel mégiscsak megmaradtam a tisztelettudó de enyhén fenyegető modornál és megkértem többet ne forduljon elő majd választ nem várva folytattam utamat a felvonó felé. Ő annyira meglepődött, hogy még két ládába rakott a nyomtatványokból, de hamar meggondolta magát és inkább távozott a tömbházból.
Ez az eset után megelégedetten tapasztaltam, hogy délutánonként van úgy, hogy mások postaládájából kilógnak a különböző reklámanyagok, de a miénk üresen áll, ám még mindig több volt az olyan eset amikor a miénk is tömve volt különbnél különb színes nyomtatvánnyal. Egy ilyen alkalommal fogtam magam és az összes szórólapot ami a postaládákból kilógott (mind a 44 lakrészét) összeszedtem és kivittem a hulladéktárolóhoz, megelőzvén azt, hogy szomszédaim a folyosón dobják el, vagy jobb esetben a postaládák tetejére helyezzék a látszólag őket is irritáló reklámokat.
Tegnap ez évi első bringázásomból érkeztem haza, éppen készültem kerékpáromat betenni a felvonóba amikor hallom, hogy a főbejáraton valaki belép és szorgosan zizegtetve a papírokat elkezdi tömni a postaládákat. A folyosó félhomályában megvártam míg postaládánkhoz ért, majd erélyesen rászóltam a fiatal srácra, hogy gyorsan távolítsa el amit beletett, mert nem kérünk belőle. Kérdőre vontam, hogy tud-e olvasni, melyik cég meghatalmazásából teszi amit tesz majd figyelmeztettem, hogy a második alkalmat már nem ússza meg ennyivel és remélem többet nem kerül általa szemét a postaládánkba. Szerencsére nem vagyok az a törékeny alkat, és gondolom a hangom sem túl baráti amikor mérges vagyok, így eléggé sűrűn bólogatott, hogy megértette a dolgot, majd folytatta munkáját és a szomszédaimat boldogította szóróanyagaival.
Kár hogy bizonyos embereknek nem elég az írott felhívás, hanem kikövetelik az erélyesebb felszólítást. Gondolom többen vannak akiket irritál a sok reklám, de legtöbben nem veszik a fáradságot, vagy csak kerülvén a személyes konfliktust nem emelik fel hangjukat az effajta jelenségek ellen. Pedig ha csak azok a személyek kapnának reklámanyagot akik kifejezetten igénylik azt, akkor egy idő után csökkenne a nyomtatványok példányszáma ami környezetvédelmi szempontból csak pozitívum lenne.
Ha már környezetvédelem és szemét... sajnos ma újra találkoztam a korábban emlegetett megtelt hulladéktároló jelenségével. Ezek szerint nem csak a mi negyedünkben van ez így.
Érthető...ugyanaz a szolgáltató...
Ezzel szemben pár fotó arról ahogyan ez Svájcban működött anno 2004-ben...azóta ki tudja még mennyit fejlődtek...
akkoriban az alumínium dobozokat a lakos saját kezűleg préselte össze a tárolóra szerelt szerkezettel...
az üvegeket pedig színek szerint külön kellett gyüjteni
és a hulladéktárolókban mindig volt hely...valószínüleg nem azért mert nem használták, hanem mert gyakran cserélték/ürítették őket.
Svájcban érdekes volt látni azt, hogy amelyik postaládára valamilyen módon fel volt tüntetve, hogy gazdája nem kér reklámot, azok a ládák üresen tátongtak, míg a többiekből szó szerint folyt ki a nyomtatott reklámok tömege.
Nálunk ez másként van... Tegnap már a második szórólap terjesztőnek kellett felhívnom a figyelmét a postaládán levő feliratra, így remélhetőleg lassan látványosan csökkenni fog a postaládámban landoló fölösleges szórólapok száma. Legalábbis ezt remélem én naiv halandó.
Az első eset két-három hónapja történt nem sokkal azután, hogy elláttam a következő felirattal a postaládát: "Ez posta- és nem szemétláda. Nem kérek szórólapot." (most vettem észre csak, hogy olyan mintha valaki megpróbálta volna eltávolítani...biztos nagyon zavarja)
Szóval felkerült ez a felirat a postaláda ajtajára, de továbbra is érkeztek a különböző kéretlen szórólapok: választási kampányanyagok, multinacionális cégek árukínálata, kis helyi üzletek reklámcédulái, és mivel továbbra sem érdekeltek ezek a reklámok, rendre a kukában kötöttek ki és engem egyre csak jobban zavart, hogy nem értenek a szép szóból és fölöslegesen pazarolnak el drága papírt, nem gondolva a természetre és mellőzve a jóérzés legcsekélyebb formáját is, nem veszik figyelembe óhajomat miszerint nem kérek a reklámokból.
Történt aztán, hogy egyik délután több darab teli 5 literes ásványvizes palackot cipelve beléptem a lépcsőház főbejáratán és egy középkorú férfit látok meg amint szórólapokkal tömi a postaládákat. Amikor a miénkhez ért és be akart helyezni egy szórólapot határozottan rászóltam, hogy legyen szíves körültekintőbben végezni a munkáját és ne terhelje a postaládámat szeméttel mivel fel van tüntetve, hogy nem szemétláda. Kissé meghökkenve habogni kezdett, hogy látta a feliratot, de nem igazán tudta mit kéne tennie, mire kicsit emeltebb hangon kérdőre vontam, hogy melyik felét nem érti? azt hogy nem kérek? vagy azt hogy szórólapot? Kezdtem elveszíteni türelmemet de a korkülönbségre való tekintettel mégiscsak megmaradtam a tisztelettudó de enyhén fenyegető modornál és megkértem többet ne forduljon elő majd választ nem várva folytattam utamat a felvonó felé. Ő annyira meglepődött, hogy még két ládába rakott a nyomtatványokból, de hamar meggondolta magát és inkább távozott a tömbházból.
Ez az eset után megelégedetten tapasztaltam, hogy délutánonként van úgy, hogy mások postaládájából kilógnak a különböző reklámanyagok, de a miénk üresen áll, ám még mindig több volt az olyan eset amikor a miénk is tömve volt különbnél különb színes nyomtatvánnyal. Egy ilyen alkalommal fogtam magam és az összes szórólapot ami a postaládákból kilógott (mind a 44 lakrészét) összeszedtem és kivittem a hulladéktárolóhoz, megelőzvén azt, hogy szomszédaim a folyosón dobják el, vagy jobb esetben a postaládák tetejére helyezzék a látszólag őket is irritáló reklámokat.
Tegnap ez évi első bringázásomból érkeztem haza, éppen készültem kerékpáromat betenni a felvonóba amikor hallom, hogy a főbejáraton valaki belép és szorgosan zizegtetve a papírokat elkezdi tömni a postaládákat. A folyosó félhomályában megvártam míg postaládánkhoz ért, majd erélyesen rászóltam a fiatal srácra, hogy gyorsan távolítsa el amit beletett, mert nem kérünk belőle. Kérdőre vontam, hogy tud-e olvasni, melyik cég meghatalmazásából teszi amit tesz majd figyelmeztettem, hogy a második alkalmat már nem ússza meg ennyivel és remélem többet nem kerül általa szemét a postaládánkba. Szerencsére nem vagyok az a törékeny alkat, és gondolom a hangom sem túl baráti amikor mérges vagyok, így eléggé sűrűn bólogatott, hogy megértette a dolgot, majd folytatta munkáját és a szomszédaimat boldogította szóróanyagaival.
Kár hogy bizonyos embereknek nem elég az írott felhívás, hanem kikövetelik az erélyesebb felszólítást. Gondolom többen vannak akiket irritál a sok reklám, de legtöbben nem veszik a fáradságot, vagy csak kerülvén a személyes konfliktust nem emelik fel hangjukat az effajta jelenségek ellen. Pedig ha csak azok a személyek kapnának reklámanyagot akik kifejezetten igénylik azt, akkor egy idő után csökkenne a nyomtatványok példányszáma ami környezetvédelmi szempontból csak pozitívum lenne.
Ha már környezetvédelem és szemét... sajnos ma újra találkoztam a korábban emlegetett megtelt hulladéktároló jelenségével. Ezek szerint nem csak a mi negyedünkben van ez így.
Érthető...ugyanaz a szolgáltató...
Ezzel szemben pár fotó arról ahogyan ez Svájcban működött anno 2004-ben...azóta ki tudja még mennyit fejlődtek...
akkoriban az alumínium dobozokat a lakos saját kezűleg préselte össze a tárolóra szerelt szerkezettel...
az üvegeket pedig színek szerint külön kellett gyüjteni
és a hulladéktárolókban mindig volt hely...valószínüleg nem azért mert nem használták, hanem mert gyakran cserélték/ürítették őket.
2010. jan. 3.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
