Lassan másfél éve élünk itt.
Mi maradt ugyanaz vagy mi változott amióta új hazát választottunk (ideiglenesen vagy végérvényesen az még a jövő titka) ?
Legnagyobb változás talán az, hogy család lettünk, hiszen gyereket várunk. Érkezése tervezett és talán az anyagilag legnehezebb időszakunkban döntöttünk gyerekvállalás mellett. Érdekes szakasza ez életünknek, mindenkinek ajánlott ezt megélni. Öröm- és reményteli napokat élünk és szerintem ez már csak fokozódni fog.
Anyagilag most sem vagyunk jobb helyzetben mint amikor elindultunk, de sokkal jobban megismertük egymást és talán magunkat is és ez itt nagyon fontos.
Megtanultunk egy nyelvet és nem azért mert elvárták tőlünk, hanem mert meg akartuk tanulni.
Városunk élhető, parkokkal, nyugodt forgalommal, ahol a kerékpárosra nem mint akadályozó tényezőre tekintenek, hanem elsőbbséget és biztonságot biztosítanak neki úton útfélen mint a közlekedés gazdaságos és környezetkímélő résztvevőjének.
....
és erre most megszólal Hobó... "Menj vissza vándor, nem lehet két hazád..."
igen, lehetne sorolni a pozitívumokat az itteni rendszerről, ugyanúgy a negatívumokat is, de igazából egyet megtanultam, mindent a maga helyén kell értékelni és nem lehet két országot, két egészségügyi vagy oktatási rendszert szembeállítani egymással. Ez ott nem működne, az meg itt. Ezt itt kell megélni, és nem kell benne a megszokottat keresni, az eddig ismert pedig összeomlana, ha az itteni szabályokat próbálnánk ráerőltetni.
Kobra blogját olvasgatva eszembe jutottak régi nagy tervek, álmok utazásokról, kalandokról és feltört bennem az irigység egy pillanatra...
nehézségek itt is vannak, csak más jellegűek. Itt új kihívásokkal kell megküzdeni és más oldalról kell a problémákat megközelíteni, de az ember itt is ember, és a pénz itt is pénz. A könnyen megkeresett pénz itt is már csak álom a most érkezőknek.
(ez egy régebbi bejegyzés volt, most találtam meg, fél esztendő múltán)
