Fontos dátumok

Az elmúlt héten két fontos napot éltem meg.

November 23-dikán állampolgársági esküt tettem Csíkszeredában a Magyar Konzulátuson. Tömör, lényegre törő, tiszteletteljesen hivatalos és egyáltalán nem kérkedő kis ceremónia volt. Ezt is megértük... Jó érzés tudomásul venni, hogy a magyar állam is keblére fogad és már nem "csak" a nemzetnek vagyunk részei. Sokkal többet jelent ez az esemény pár sornál, de meggyőződésem, hogy nem kell ezt a tényt túllihegni, csak úgy kell élni, hogy büszkék lehessünk magyarságunkra és a magyarság is büszke lehessen ránk.

November 25-dikén három éve múlt, hogy lemondtam a dohányzásról. Megközelítő számításaim alapján is minimum 10.000 RON-t spóroltam meg az elmúlt három esztendő alatt, ha csak az anyagi vetületét nézzük, de nem elhanyagolható, sőt talán legfontosabb hozadéka ennek a lemondásnak az egészségemre és általános közérzetemre tett pozitív hatása.

100

Ez lenne a századik bejegyzés...
Valami érdekeset kellene írni, valami nagy okosságot, de csak ülök a kihívó billentyűk előtt és nincs egy épkézláb gondolatom.
Jó lenne végre Enschederől egy normális bejegyzést megejteni, olyant amilyent megérdemel, hiszen gyönyörű élményekkel gazdagított ottlétünk alatt, és rengeteg ott készült fotó lapul még a merevlemezen lenyűgöző parkjairól, mesébe illő házacskáiról, a stadionról ahol remélem egyszer majd megnézhetek egy Twente meccset.
Jó lenne írni a svájci keresztfiamról akivel végre közelebb kerültünk egymáshoz az ittlétük alatt, hiszen eddig csak egy gyerek volt a többi közül a távolság miatt, de az itt töltött szabadságuk alatt megismerhettük egymást jobban.
Jó lenne írni az itthoni keresztfiamról aki egyre édesebb és  egyik alkalommal amikor a pandát nézte a képes könyvében, hirtelen rám nézett és belekapaszkodott a szakállamba majd a karomon is meghúzta a szőrzetet. Ennyire hasonlítanék a fehér-fekete szőrgombócra...?
Jó lenne írni a Vargyas-szorosba tett kiruccanásunkról ahol néhány tévedés ellenére, vagy éppen azoknak köszönhetően, maradandó élményekkel lettünk gazdagabbak, és Zsoltiék hétvégéjét is sikerült tartalmassá tennünk.
Jó lenne írni pár sort az utóbbi időben a Linux világában tett barangolásaimról, a több disztribúció kipróbálása nyújtotta élményekről.
Semmire sincs idő.
Hülyeség lenne egy bejegyzésben összefoglalni annyi élményt, és nem is értem miért kellene mindenről írni. Talán nyomot akarok magam után hagyni? Minek? Nem elég részemről az ökológiai lábnyom ami utánam marad? Egyáltalán minek ez a nagy sietség?
Néha úgy érzem a napok nagyon rövidek, pedig megpróbálok minél több időt kihasználni belőlük. Napi 6 óránál többet nem alszom, igaz ezt meg is érzem néha, de legalább ha lefekszem akkor alszom mint a bunda.
Rohanó világban élünk, jut eszembe  a közhely, de talán nem is az a baj, hogy gyorsan élünk hanem az, hogy nem minőségi életet. Tevékenységeink is, akárcsak kapcsolataink, egyre felszínesebbek. Nem tudunk élni, megélni.
Jó volt az elmúlt hét vasárnapján a  késő őszi napsütésben kisétálni kettesben a Szejkére, és csak úgy menni és lenni. Elterveztem ha kitavaszodik, az újonnan készült gyalogos és biciklis közlekedésre tervezett utat majd kocogás céljával fogom kihasználni. Talán motiválóbb lesz a változatos környezet mint a pálya egyhangú salakja (amit már rég nem vettem igénybe és meg is látszik rajtam).
Jó lenne, jó lenne, jó lenne..
Jó lenne végre jónak lenni, többet olvasni, kevesebbet ülni a gép előtt és többet a parkban vagy a bringán. Jó lenne valami jót tenni...

2011.11.11 11:11:11