Viszontlátás

Éjfél felé jár az idő, sietek haza. A járdán éppen két rendőr mellet akarok elhaladni, de amikor melléjük érek hirtelen rám köszön a közelebb levő majd látva, hogy éppen csak fogadtam a köszönését, ám le sem lassítok, bemutatkozik és kéri az irataimat. Engem már a röhögés környékez amikor meghallom, hogy Puscasu rendőrként mutatkozik be...a rangját akárcsak múltkor most sem tudom megjegyezni. Visszafogom magam, komoly unott arcot vágok és mivel sietek jobbnak látom ha nem hozom fel neki a korábbi találkozásunkat, inkább némán átadom a személyimet, megvárom amíg végez a jegyzetelésével, még megkérdezi, hogy a toronytömbházakban lakom-e majd elköszönünk egymástól.
Nyugodt kellemes este után nincs kedvem a szemére hányni, hogy nem illik egyenruhában este békés párocska nőtagjának a hátsóját bicskanyitogatóan bámulni mint ahogyan ők tették mielőtt engem megállítottak...inkább hagyom őket a fenébe, úgyis van egy olyan érzésem, hogy fogunk még találkozni.