A rendőr

Egy igazi jól megmondós időszakon vagyok túl.
Szolgáltatók, hivatalos közegek és agresszíven reklámozók mind megkapták azt a bennem felgyülemlett haragot amit ők okoztak.
A rendőrös sztori volt talán a legjobb.
Valamelyik hétvégén éjjel, Zotyó rockklubjából hazafelé, nem egészen józan állapotban, megálltam az éppen két fiatal srácot igazoltató rendőrök mellett talán másfél vagy két méterre és egyáltalán nem burkoltan figyeltem őket. Nem telt el fél perc sem amikor a velem szemben álló rendőr hozzám lépett és megkérdezte mit akarok. Mondom neki, hogy semmit csak nézem ahogy végzik a munkájukat. Rögtön visszaadták a srácok iratait, a hozzám szóló rendőr elhadarta rangját és nevét (ez utóbbit megismételtettem vele kétszer is és jó alaposan visszamondtam neki, hogy biztos legyek abban, hogy megértettem) majd elkérte az irataimat. Puscasu rendőr (a rangjára nem emlékszem, azt nem gyakoroltam eleget) hamar faggatóra fogott. Kíváncsi volt miért nézelődtem amíg ők a munkájukat végezték és meglehetősen paprikás lett amikor azt a választ kapta, hogy érdekelt milyen munkát végeznek az én pénzemen. Szóval erről van szó?! jegyezte meg. Hangulatváltása annyira nyilvánvaló volt, hogy a társa jobbnak látta a háttérbe húzódni és csak kívülállóként szemlélni az eseményeket.
Kérdésére megmondtam hol dolgozom mire megjegyezte, hogy ő nem jár be a munkahelyemre megnézni jól végzem-e a munkámat...de nem is az ő pénzéből fizetnek engem, vágtam vissza. Következő támadásával a józanságomat vonta kérdőre mire az "ahhoz nincs közöd, hogy hétvégén az én pénzemre a szabadidőmben mennyit iszok amíg nem zavarok másokat" választ kapta. Mindeközben társa egy szót sem szólt. Vitapartnerem egyre idegesebb lett én meg egyre jobban kezdtem élvezni a csevegést, de már csak egy-két szívatós szóváltásra került sor mert lassan takarodót fújtak a csendesebbik tanácsára látván, hogy nem találnak rajtam fogást. Próbálkoztak azzal, hogy megzavartam őket a műveletben, de az én véleményem az volt, hogy csak álltam és ők jöttek oda, nem is szóltam hozzájuk előtte, még utaltam arra, hogy talán ha magyarul beszélnénk akkor jobban ki tudnám fejezni magamat, megkértem őket inkább az őrült autósokkal foglalkozzanak és talán jobb lenne ha megszoknák, hogy lassan az emberek kinövik az egyenruha láttán érzett félelmüket meg hasonlók aztán szépen ment mindenki a maga dolgára.
Lehet ha nem veszíti el a nyugalmát akkor talált volna valami paragrafust ami alapján megbüntethetett volna, de így ezt megúsztam...és jól esett odamondani neki