Hollandia - Miért?

Néha rám jön, hogy megosszam, legalább itt, az okot amiért szeretek Hollandiában élni, de valahányszor rám tör ez a szándék valahogy mindig rájövök, hogy nem lehet ezt egy bejegyzésben összecsapva megoldani. Ezért is döntöttem úgy, hogy apránként, rövid sorozat formájában bemutatom majd az itteni megoldásokat az otthon is létező problémákra. Legalábbis azokra amik engem otthon zavartak, kivitelezésük vagy hiányuk miatt, itt pedig meg vannak oldva.
Az apró visszajáró két eurósokból spórolok egy fényképezőgépre, egy százasra valót már be is cseréltem húszasokra, és amikor meglesz a megfelelő gép és fotókkal is tudok szolgálni a témák mellé nekilátok felvázolni a különbözőségeket, na meg egyáltalán az itteni szokásokat, megoldásokat, az átlag hollandok (vagy bevándorlók) hétköznapjait.

Roger Federer

Tegnap láttuk Őt játszani... nem a TV-ben hanem Amszterdamban a pályán :)
Davis kupa meccs volt Hollandia és Svájc között. Az egészségbiztosításunkkal foglalkozó cég már kb. két hónapja felajánlott kedvezményes jegyeket és mi kihasználtuk az alkalmat. Vonatjegyet is előre vettünk kb. harmadáron...
Kellemes hétvége volt. A csúcs a vasárnapi meccs volt vitathatatlanul, de a meló nélkül vásárlással eltöltött szombat délután, aminek során felfrissítettem a ruhatáramat, és az esti mozizás is hozzájárult, hogy kicsit kikapcsoljunk a hétköznapok egyhangúságából.

Ezen a hétvégén nem volt időm bringázni de múlt vasárnap átruccantunk Hengelo-ba Zsókával és ha már megörökítettük az új bringámat akkor álljon itt egy kép róla ... és rólam is természetesen.

Székelyudvarhely

Tegye fel a kezét akinek a jogsijában ezt írja a születési helynél:
Székelyudvarhely
....
nekem igen :)

Asche zu Asche

Ide s tova 3 hónapja stabil lakóhelyem Hollandia, de valahogy mostanáig nem jött, hogy írjak. Talán az alkalmazkodás, a kezdeti nehézségek és ez az egész átmeneti állapot voltak az okozói. Ha így van akkor most már kijelenthetem, hogy az elején túl vagyok.

Ma először vettem részt muzulmán halottbúcsúztatón, és ugyancsak ma először vettem rá magamat a futásra.

Porból leszünk és azzá vállunk, ezt senki nem kerülheti el, bármilyen nemzetiségű vagy vallású is legyen. Ezt mind tudjuk és mégis mikor közelebbről érintettek vagyunk valaki eltávozásában, újra és újra feltesszük a kérdést, miért éppen Ő?

Miki egyszerű ember volt, jó munkatárs, jó főnök egy igazi jó ember aki a nyelvi nehézségek ellenére is hamar rájött kivel hogyan lehet szót érteni.

Furcsa volt, hogy csak a munkaközösségből megjelent (keresztény) nők voltak a halottbúcsúztatón akik képviselték a szebbik nem tagjait, de náluk ez a hagyomány. Érdekes volt az is, hogy a koporsót kézből kézbe adva juttattuk el az emelvényre, és amikor a helyére került rögtön megeredt a jégeső. Mi, keresztények, egy sátor alá menekülve néztük végig a rövidke szertartást, majd újra kézből kézbe adva jutott vissza a koporsó az őt szállító autóhoz, hogy holnap végső útjára indulhasson Szerbiába.

Miki elment...

Amilyen gyorsan belopta magát a szívünkbe pont olyan gyorsan távozott közülünk. Huncut mosolya és mennydörgésszerű hangja örökre hiányozni fog, nélküle már többé nem lesz ugyanolyan a hétköznapi robot.

R.I.P. Miki