"Lakókocsi"

Azt mondják, hogy az asztali számítógép és a noteszgépek között kb. az a különbség mint a lakóház és a lakókocsi között. Nem csak mobilitásban hanem kényelemben is.
Kaptam a napokban egy ajánlatot az asztali gépemre, amit amúgy nem állt szándékomban eladni, de ha már kérték akkor legyen gondoltam, és eladtam. Képernyőmet, a billentyűzetet és az egeret megtartottam és berendezkedtem a "lakókocsiba". Mától energiatakarékosan fogok internetezni, filmet nézni, zenét hallgatni...szóval mindent ami számítógépet igényel, ugyanis egy laptop sokkal kevesebb villamosenergiát zabál mint az asztali gépek.
Lehet, hogy csak a hozzám nőtt PC hiányát akarom palástolni a pozitívumokat keresve az új életmódban, de nem mellékes az sem, hogy ezentúl kevesebbet fogok tévézni, mivel a laptopommal nincs TV kártya, így kénytelen leszek mellőzni ezt az élvezetet. Majd magam válogatom meg a világhálón a híreket, és nem befolyásolnak politikailag irányított tévéadók, nem tömik tele a fejemet hiper-szuper mosószerek reklámjaival, és nem akarnak majd meggyőzni a legújabb intimbetét előnyeiről. Ami esetleg hiányozni fog az a sportműsorok, de a rengeteg internetes tévé mellett talán megúszom depresszió nélkül.
Na szóval csupa előnyökkel jár ez a lakókocsis életmód. A természetnek talán azzal is tettem egy szívességet, hogy beszereztem egy fülhallgatót és nagy lemezjátszós erősítő helyett (aminek nem csekély lehet a fogyasztása) ezt fogom használni. Ennek talán azok is fognak örvendeni akiket zavart a hangos zenehallgatás :)

tárgyak

akárhányszor rendet rakok valamelyik szekrényemben, vagy a számítógépen lévő könyvtárakban, kivétel nélkül minden alkalommal kerül olyan egykoron fontosnak hitt ruhadarab, csecsebecse, alkatrész, könyvtár vagy állomány ami mára már üressé vált tartalmilag és könnyű szívvel kidobható. Szeretünk ragaszkodni tárgyakhoz, félretesszük őket, de igazából csak az emlékek a fontosak amik hozzájuk fűződnek...mégis ...milyen élmény az aminek szüksége van arra, hogy egy tárgy emlékeztessen rá? Muszáj egyáltalán emlékeznünk mindenre? Nem elég nekünk az ha megéltük az élményt? Utólag úgy is mindig vagy szebb vagy kellemetlenebb képünk lesz róla.
................................
Körbevesszük magunkat lakással, autóval, apróságokkal ki-ki lehetősége és igénye szerint, és miközben azt hisszük, hogy ezektől többek vagyunk, éppen ellenkezőleg...egyre kevesebbek leszünk. Elveszünk az időben amit rájuk szánunk, a fenntartásukhoz szükséges anyagiak élőteremtésének harcában, és közben elfelejtünk élni, magunkkal is törődni egy keveset, néha megállni és felnézni az égre, észrevenni a természet változásait, rámosolyogni az emberekre ...nem az idő telik gyorsabban, a 24 óra évekkel ezelőtt is 24 óra volt...mi élünk gyorsabban és elrohanunk saját életünk mellett miközben azt mormoljuk: Hogy rohan az idő...

emlékek

a mostanában megszokott esti filmnézés helyett könyvtáramra szántam egy kis időt. Leporolgattam könyveim, újra elrendeztem a polcon egy általam megszabott új rend szerint...talán csak azért, hogy valami változzon, talán azért mert valami változik...
Nem volt sok dolgom, mostanában ritkán vásárolok könyvet és talán annál is ritkábban olvasok, de jó volt köztük lennem, szerre kézbe venni őket...volt amelyiket már tapintásra megismertem, de akadt olyan is közöttük amire csak rácsodálkoztam, hogy megvan nekem.
szeretem a könyveket...van egy mélységes intelligencia bennük, abban a csendbennmaradásban a rengeteg információ birtokában...nem fecsegnek, csak annak adják át ismereteiket aki igényli azt.
Ma mégis nem a könyvekben leltem legnagyobb örömöm, hanem a rendezgetés "melléktermékeiben". Előkerültek rég elfeledett fotók, el nem feledett szerelmek, egy rockmaraton plakátja még '99-ből, egy képeslap Costinesti-ről, egy vörös hajfürt, egy bérlet a VI. Homoródi diáktáborra női névre kiállítva, pár régebbi fotóalbum bulis képekkel, kicsengetési kártyák, kirándulások pillanatképei.
Kint esik az eső...jó idő az emlékezésre

Bringalopás Székelyudvarhelyen

2009 október 9-dikén hajnalban ellopták Zotyó bringáját a Kossuth utcából.
Az alábbi felvételeken látható a lopás, a Kossuth udvar biztonsági kamerái rögzítették az akciót.





a felvételek alapján a tolvajok a Kossuth utcán felfelé vették az irányt.

Remélem a rendőrség kézre keríti az elkövetőket...nekik lenne jobb...bele sem merek gondolni mit tennék ilyen alakokkal ha az én bringámról lenne szó.

ősz van

eddig csak sárgultak a levelek, de ma már a szélnek is őszi nesze van...lassan lejár a vénasszonyok nyara, vagy ahogy helyenként hívják az indián nyár, és nem lesz részem az idén több napsütötte rövidujjas bringázásban.
Ez a hétvége gyönyörű volt. Ennél szebb időt ki sem lehetett volna fogni a tekeréshez. Így nem bánom, hogy kihagytam a hétvégi bulikat és inkább a levegőn töltöttem a szabadidőt. Ha a Nap elbujt néha egy-egy felhőfoszlány mögé érződött, hogy ereje már nem a nyári, de még le lehetett izzadni ha újra megjelent.
Most kint a szél a fák leveleit dörgöli egymáshoz, és hallatszik, hogy nem selymesen simulnak, hanem megvénült száradt kezekként karmolják egymást...sérti az ember fülét...főleg egy olyan film után mint a Seven Pounds....
egyre ritkábbak azok a filmek melyek nyomot hagynak bennem - nem tudom az én hibám-e vagy a filmiparé - de ez azon ritka filmek közé tartozik amire utólag sem sajnáltam a másfél órát.
szóval itt az ősz, megpróbálja rányomni bélyegét az ember hangulatára, de találjuk meg benne is a szépet...

Szeretlek(?) románia

este az Olasz - Magyar U20-as válogatott meccs után leléptem találkozni pár baráttal és meginni egy sört amikor a város központjában két tipikus román rendőr mellett mentem el. Ez az állatfaj általában vagy nagyon kövér vagy nagyon sovány (főleg az előbbi), de mintha kifejezetten vigyáznának arra, hogy nehogy sportos - netalán tekintélyt parancsoló - formájuk legyen. Annyira nevetségesek tudnak lenni...elképzelem ahogy meglátnak egy zsebtolvajt akció közben és lemondóan legyintenek..minek fussanak utána, hiszen 10 méternél többet nem lennének képesek cipelni saját testsúlyukat futólépésben, nem hogy még rohanni is valaki után.
A hab a tortán az volt, hogy mindkettőjük szotyizott...egyenruhában, abban az egyenruhában amit az adófizetők pénzéből vásárolnak nekik. Így mutatnak ők példát nekünk egyszerű halandóknak a rendről, a köz tiszteletéről...szétköpdösve nemzeti ételük maradványait az utcáinkon... A legszomorúbb az, hogy nincs is kilátás mentalitásváltásra náluk.

Na de fontos az, hogy a mai meccsen nyert a magyar válogatott, bejutott az U20-as foci VB négy legjobb csapata közé Ghánával és két másik, a holnapi meccseken győztes válogatottal egyetemben.

Holnap újra Hajrá Magyarok! Ezúttal a portugálok ellen a felnőtt válogatottnak van szüksége a biztatásra.

Hihetetlen... :)

a bringás baleset másnapján írtam a biciklivázam gyártójának egy e-mailt amiben érdeklődtem a törött alkatrész pótlásának lehetőségeiről. Néhány napra rá válaszoltak, hogy nem értik pontosan mi törött el, ...nem csoda az én angol tudásommal, és kérték, hogy küldjek egy fotót az illető alkatrészről. Postafordultával elmagyaráztam pontosabban a szóban forgó tárgyat és mellékeltem is pár fotót a félreértések elkerülése végett.



Két nap múlva újabb levél érkezik a gyártótól amiben röviden de biztatóan ennyi áll: Helló, küldjük postán.
:) no comment.
Nem tudtam milyen formában fog jönni a küldemény, mennyi lesz az ára stb. de ma válaszoltam nekik. Megírtam mennyire örülök, hogy ilyen segítőkészek és hogy értesíteni fogom őket ha megérkezik a csomag.
Erre fel melóból hazaérve látom, hogy egy méretesebb boríték vár rám ami nem fért be a postaládába ezért a földszinti szomszédnál hagyták. A borítékban két (2) darab vadonatúj váltófül és a hozzájuk tartozó két-két csavar lapult ötletesen becsomagolva :)



szóhoz sem tudtam jutni az örömtől, ingyen és két darab... ennyit a németekről... :)