Powered by Ubuntu avagy Totally M$ free since 2011.06.13.

Két és fél éve talán, hogy először megpillantottam, a munkahelyemen futottunk össze. Kellemes volt a megjelenése és kihívó az idegensége. Ránézésre kicsit hasonlított az eddigiekhez, de talán a róla hallottaknak köszönhetően vonzóbbnak láttam, úgy gondoltam több van benne...
Hazavittem. Ismerkedni kezdtünk és megjelentek az első jelek amik igazolták, hogy ő is halandó. Főképp kommunikációs problémái voltak, és lévén, hogy a zökkenőmentes kommunikálás nálam alapkövetelmény, kapcsolatunk rövidtávúnak ítéltetett. Végül durván számolva fél évet voltunk együtt, az elején nagyobb fellángolásokkal, segíteni akartam neki abban, hogy másságát megőrizve egyedi maradjon az egyen-ablakos világban, de később feladtam, és egyre kevesebbet találkoztunk, míg végül teljesen kitöröltem az emlékezetemből. Két év elteltével újra összefutottunk, szemet gyönyörködtetően volt öltözve és rögtön azt mondtam magamnak, újra akarom Őt. kicsit féltem attól, hogy a cifra köntösök egy kényesebb egyéniséget takarnak, tapasztalatom pedig semmit nem gyarapodott az eltelt két év alatt, így nem tudtam előre, sikerül-e majd helytállnom, de az idő engem igazolt, és nem bántam meg, hogy újra szóba álltam vele. Nem éreztem egy csepp lelkifurdalást sem azért, hogy mellőzöm addigi társamat... kicsit amúgy is ráuntam már, nagyon sablonossá vállt mellette az élet. Nem voltak kihívások, ugyanazt a sminket használta naponta...sivárrá kezdett válni együttlétünk...

Lehetne így is írni róla, de igazából a lényeg az, hogy az elmúlt két hét alatt annyira meggyőzött az Ubuntu, hogy ha már Pünkösd másodnapja hivatalos munkaszüneti nap lett, és az égiek nem kedveztek túl jó időjárással akkor rávettem magamat, leborotváltam a Windows 7-et a laptopomról, a lényeges adatokat kimentettem a hordozható winchesteremre, és nekifogtam a gépemen levő, és az utóbbi időben egyre többet használt, Ubuntunak egyeduralmi jogokat adni. Nagy segítségemre volt a magyar Ubuntu közösség, hiszen nem is sejtettem mekkora fába vágtam a fejszémet kezdőként, de a nap végén minden pont úgy működött ahogy azt én elképzeltem.
Meglepő volt mennyire más ezt az operációs rendszert toldozgatni foldozgatni, teljesen működésképtelen állapotból is visszahozni anélkül, hogy újratelepíteném...
Jelenleg tökéletesen kielégíti az itthoni számítógép használattal kapcsolatos igényeimet, kíváncsi vagyok rá milyen nehézségekbe fogok ütközni a közeljövőben és remélem nem fogok arra szorulni, hogy újra winfost rakjak a gépre.
::
egy kis ízelítő a jelenlegi desktopomról:

"Lakókocsi"

Azt mondják, hogy az asztali számítógép és a noteszgépek között kb. az a különbség mint a lakóház és a lakókocsi között. Nem csak mobilitásban hanem kényelemben is.
Kaptam a napokban egy ajánlatot az asztali gépemre, amit amúgy nem állt szándékomban eladni, de ha már kérték akkor legyen gondoltam, és eladtam. Képernyőmet, a billentyűzetet és az egeret megtartottam és berendezkedtem a "lakókocsiba". Mától energiatakarékosan fogok internetezni, filmet nézni, zenét hallgatni...szóval mindent ami számítógépet igényel, ugyanis egy laptop sokkal kevesebb villamosenergiát zabál mint az asztali gépek.
Lehet, hogy csak a hozzám nőtt PC hiányát akarom palástolni a pozitívumokat keresve az új életmódban, de nem mellékes az sem, hogy ezentúl kevesebbet fogok tévézni, mivel a laptopommal nincs TV kártya, így kénytelen leszek mellőzni ezt az élvezetet. Majd magam válogatom meg a világhálón a híreket, és nem befolyásolnak politikailag irányított tévéadók, nem tömik tele a fejemet hiper-szuper mosószerek reklámjaival, és nem akarnak majd meggyőzni a legújabb intimbetét előnyeiről. Ami esetleg hiányozni fog az a sportműsorok, de a rengeteg internetes tévé mellett talán megúszom depresszió nélkül.
Na szóval csupa előnyökkel jár ez a lakókocsis életmód. A természetnek talán azzal is tettem egy szívességet, hogy beszereztem egy fülhallgatót és nagy lemezjátszós erősítő helyett (aminek nem csekély lehet a fogyasztása) ezt fogom használni. Ennek talán azok is fognak örvendeni akiket zavart a hangos zenehallgatás :)