2009. febr. 14.

eVilági gondolatok



Alig pár napja csöppentem bele ebbe a világba az Index cikke nyomán, és máris úgy érzem talán túlságosan is magával ragadott a játék.
Ha elmennék egy pszichológushoz (vagy pszichiáterhez ?) biztosan ki tudna mutatni valamilyen fajta függőségi tünetet nálam.
És itt jön a kérdés, jó ez avagy rossz?
Igazából az internetes kommunikálásnak az egyik előnye(?) az, hogy legtöbbször annak adhatjuk ki magunkat akinek akarjuk, arctalan a kapcsolat a másik féllel, mint pl. chaten, így az egyéniségünk szabadon szárnyalhat és olyasmiket mondunk ki amiket IRL soha.
Úgy érzem itt éppen fordítva van.
Ez a játék attól olyan jó, hogy itt nem tagadhatja meg az ember az egyéniségét mert előbb utóbb előjön belőle a jó vagy a rossz, azok a tulajdonságok aminek jegyeit IRL is magán hordja. Itt talán még inkább önmaga lehet a játékos. Én nem érzem ezt a játékot szerepjátéknak, mivel itt nem játszom meg senkinek a szerepét...élem az én életemet és ugyanúgy reagálok a történésekre ahogyan azt IRL tenném. Ugyanazok a jelenségek háborítanak fel, ugyanazok a gesztusok melengetik meg a szívemet, és nagyjából ugyanazok a célok azok amik a hajtóerőt biztosítják a továbblépéshez, a haladáshoz. Csak talán itt elérhetőbbnek tűnik minden. Miért?
Itt van a lényeg: a KÖZÖSSÉG.
Azok az emberek akikkel együtt tudunk működni akik itt képesek áldozatot hozni másért, olyan emberért akit soha életükben nem láttak, de tudják róla hogy ugyanaz a közös cél vezérli őket is, Közösségünk minden tagjának a jóléte.
Le a kalappal ez a pár ezer ember előtt akik az eMagyar közösséget alkotják, minden tiszteletem a tietek. Érdekes, hogy itt még az államelnök is tud olyan döntéseket hozni ami a többségnek a véleményét tükrözi.
Senki sem hunyászkodik meg ... megyünk előre makacson a cél felé mert tudjuk, hogy mögöttünk egy emberként áll a Közösség.
Köszönöm nektek és tudom, hogy a későbbiekben sem okoztok csalódást :)