A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bringa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bringa. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szept. 27.

Szeréna első bicikliútja

Szeréna az utóbbi két hétben egyre ügyesebben kezdett ülni, így eldöntöttük, hogy az etetőszék után elérkezett az ideje a bicikliülésnek is. Találtunk a Marktplaats-on olcsón és nem messze jó minőségű neki való "fietsstoeltje"-t, megbeszéltük az eladóval a részleteket és ma el is mentünk érte.
A hazaérkezéskor vettem észre, hogy volt egy potyautasunk is...


legalább megtudta mi az a sebesség, itt ugyanis a legközelebbi helységbe is autópályán a legegyszerűbb eljutni.
Tényleg... suliba autópályán járok, melóba meg amikor biciklivel akkor végig bicikliúton. Előbbi oda-vissza 50 km, utóbbi 28.
Szóval, elhoztuk az ülést és egy rövidebb szieszta után nekifogtam felszerelni.


időközben derült ki, hogy a kis csőkulccsal nem férek hozzá eléggé, hogy jól meg tudjam szorítani a rögzítőcsavarokat, kellett volna egy villás 13-as... na nekem pont az nem volt még. Irány a Praxis, hogy a hiányosságot pótoljuk, majd a megfelelő szerszámmal minden gyorsan a helyére került.
Amíg én szerelgettem Szeréna jóllakott, minden és mindenki készen állt a próbaútra.


az első reakció biztatónak tűnt, így gyorsan nyeregbe is pattantunk...


Még meg kell szokjam a megállásnál és az elindulásnál, hogy kevesebb a hely (lehet jó lenne fogyni is), de egyébként minden tökéletes, a kis csaj pedig nagyon élvezte, hogy bármely irányba nézelődhet. Néha üdvrivalgásokkal adta tudomásunkra, hogy értékeli a meglepetést.


egy elégedett kisbaba


a csengőt nem mindig tudom használni mert ő is előszeretettel kapaszkodik belé




 anya is boldog

A babakocsival eléggé behatárolhatóak voltak a távok ahova el lehetett jutni a gyerekkel, de mostantól gyorsabban és messzebb el tudunk jutni autó nélkül is.

2011. aug. 29.

Szereda

Valamikor úgy gondoltam, hogy minden említésre méltó megmozdulásról fogok írni pár sort, de mostanában ez valahogy mégis elmaradt, pedig a Moldoveanu meghódítása is többet érdemelne egy fotónál, na meg az idei első Homoródra megtett bringázásom is megérne egy külön posztot.
Tegnap reggel ébredés után gyorsan eldöntöttem, hogy áttekerek Csíkszeredába hiszen az idén még nem tettem meg azt a távot bringával, az előző évek pedig enélkül nem teltek el, volt úgy hogy többször is megizzadtam a Hargitát aszfalton. Mielőtt teljesen elkészültem volna a csomagolással (szélmellény, pumpa, defektjavító szett) még rápillantottam a számítógépre és látva, hogy Attila online van rákérdeztem lenne-e kedve velem tartani. Válasza nem volt teljesen meggyőző, lévén, hogy neki unalmasnak tűnt az, hogy aszfalton be Csíkba majd ugyanúgy vissza, így rövid alkudozás után belementem, hogy menjünk fel Hargita-fürdőre, Piricskénél visszaereszkedünk az aszfaltútra és úgy megyünk be Csíkba. Így is tettünk. Fotók nem készültek az úton, de a táj lenyügözően szép volt, az időjárás tökéletes... lett volna ha nem ellenszélben kell arrafelé tekerni, de jelenlegi fizikai felkészültségemhez képest így is jó időt mentünk, főleg hazafelé. A Hargita-fürdői kitérő eléggé megviselt, de élvezet volt a köves technikás ereszkedés a Piricske-i úton. Mindent kirázott belőlünk az az út, utána szinte felüdülésnek számított az aszfalton való begurulás több mint 10 km-en keresztül Szeredába. Gyors pizzázás egy-egy sör társaságában a ledolgozott kalóriák pótlására és indultunk is vissza. Hazafele a kerékpáron eltöltött idő Attila mérése szerint 2h 07m volt ami nem is olyan rossz. A legjobb formámban is csak pár perccel tudtam ennél hamarabb hazaérkezni a korábbi években. Lenne még mit fejlődni a szombati Hargita teljesítmény túrára, de bízom abban, hogy a frissen vásárolt túrabotok amiknek megvételéről a Moldoveanu győzőtt meg, elég nagy segítségemre lesznek abban, hogy a térdem ne adja fel a 45 km-es gyalogtúra alatt a harcot.

2011. jún. 21.

Mozgásban 1


Kettős kaktuszvirágzás koronázta meg az elmúlt hetemet, ugyanis vasárnap este egyszerre virágzott ki két hasonló kaktuszom. Egyikük rózsaszín, a másik fehér virággal és a mellé társuló kellemes illatokkal örvendeztetett meg az akciódús, mozgalmas napok végére.









Nagy eredménynek számít, hogy a városnapokon lefutott 6400 méter után és előtte is hosszú ideig most először sikerült lefutnom a 10 pályakört (4000 m) plusz a bemelegítő minimum egy kör. Ezt a szerdai teljesítményt sikerült megismételnem pénteken is. A kettő közé beékelődő csütörtöki bringázás már csak a hab volt a tortán. Szinte levezetésnek számított, szellemileg és fizikailag is a letekert 45 km amit a Székelyudvarhely - Ócfalva - Kányád - Dálya - Ége - Miklósfalva - Székelyudvarhely útvonalon tettünk meg. Főleg a táj szépsége és nyugalma volt lenyűgöző, jó volt beleszippantani a lassú falusi levegőbe, a zöld dombok illatába, és el-el csípni a székely falvak lakóinak nyers, ám egyszerűségében is ízletes kifejezésmódját.

[kocsma előtti asztalnál, sörös üvegek társaságában:
Férfi: - Hol van az urad?
Nő (sörrel a kezében): - a mezőn végzi a dolgát]

A nyár melege még nem hatott a növényzet zöldjére, szinte tavasziasan friss volt a táj, és jól esett olyan dombokat járni be amelyeken még nem barangoltam. Érdekes párbeszéd alakult ki egy magányos lovas és bringás csoportunk között amikor egy csordajáró úton találkoztunk és érdeklődni próbáltunk, hogy jó irányba tartunk-e ha Miklósfalva felé igyekszünk. Ő úti célunk irányából érkezett felénk és a kötelező köszöntés elmormolása után kb. a következők hangzottak el:

Mi: - Miklósfalváról jön?
Ő: - Nem, Bikafalváról
Mi: - De akkor Miklósfalva irányából...
Ő: - Távolabbról, Bikafalváról
Mi: - Átjött Miklósfalván...
Ő: - Én oda nem megyek be, fölötte jöttem...

erre már nincs mit mondani, ha nem lennénk székelyek nem tudom mit gondoltunk volna, de még így is ledöbbenve álltunk a lovaglásában le sem lassító, minket figyelemre nem méltató fiatalember kommunikációs készségén :D
Egyetlen negatívnak számító jelenség az egész kiruccanásban az volt csak, hogy meg kellett tapasztalnunk mennyire kiöregedett falvak vannak a környékünkön. Égében szerettünk volna meginni egy sört, hogy pótoljuk a ledolgozott kalóriákat és érdeklődtünk egy arra járó traktoristától merre van a kocsma. Elején nem értettük miért húzkodott annyira egyenesen megmondani hol találjuk a legközelebbi kocsmát, majd később jöttünk rá csak, hogy szégyellte bevallani nekünk, hogy falujában nincs italozó, csak a szomszédos Dályában. Azért az már egy szegénységi bizonyítvány ha egy falu nem tud eltartani egy kocsmát...
A városba beérve egy-egy jó sörrel öblögettük le az út porát, és utólag örvendtem annak, hogy nem engedtem az esőfelhők riogatásának és nem hagytam magamat elriasztani az indulástól.

2011. jún. 3.

Hargita túra - képekben


- az első pihenő. Később egyre gyakrabban kellett megállnom, és még így sem tudtam megelőzni a térdfájdalmat.


- a jelzés amit követtünk. Egész friss jelzések voltak, szakszerűen fényvisszaverő elemekkel.



- ember és természet okozta fadöntések mindenhol...


- véresen és sárosan...



- de a látvány és az élmény megérte

Hargita túra

Leégett karok és lábak, évek óta nem tapasztalt fáradtság, ITBFS, kb. ezek tették maradandó élménnyé a szombati kerékpártúrát ha leszámítjuk a táj szépségét.
Régi vágyam volt már feljutni kerékpárral a Madarasi Hargitára, de talán okosabb lett volna egy olyan időpontot választani amikor a fizikai tűrőképességem a felső és nem az alsó határokat súrolja.
Előtte való nap szóba került, hogy vágjunk neki a hegynek szombaton, de igazából csak reggel amikor jókedvűen ébredtem akkor kérdeztem rá magamnál, hogy miért is ne most? Gyorsan felhívtam Attilát és bár én ébresztettem fel, rögtön pozitív választ adott.
Nekiálltam előkészíteni a cuccokat amikre szükség lehet az úton, közben megkértem Zsókát főzzön egy nagy tányér laskát nekem amit ráreszelt sajttal be is vágtam mind. Időben elkészültem, beraktam a zsebeimbe pár energiaszeletet megtöltöttem a kulacsomat és a megegyezett 9 órára ott voltam a MOL-nál. Attila már várt rám és indultunk is Ivó felé.
Már az aszfalton is észrevettem a formabeli különbséget a tavalyi szezonhoz viszonyítva, az enyhébb emelkedőkön is nehezebben ment a tekerés mint amire emlékeztem, de gyűlt már bennem az adrenalin, hogy végre feltekerek a hegyre. Kellemes volt, hogy egészen Ivó végéig leaszfaltozták az utat, így csak a konkrét hegymászáshoz kellett kiengednünk egy kis légnyomást a gumijainkból, hogy a köves úton kellemesebb és hatékonyabb legyen a hajtás. Elején még együtt haladtunk felfele de éreztem, hogy úgysem tudnám tartani a lépést, ezért megegyeztünk, hogy a csorgónál találkozunk és Attila előrehaladt a saját tempójában. Először a még 5 km hátralevő távot jelző smiley-nál álltam meg pihenni és éreztem, hogy nem lesz egyszerű. Később több kisebb megállást és gyaloglást beiktattam, főleg mikor már a görcs is kezdte környékezni a lábaimat. A csorgónál tartottunk egy kisebb pihenőt, onnan újra mindenki a saját tempójában folytatta az utat majdnem a végéig ahol Attila bevárt, hogy a Madarasi Menedékházhoz egyszerre érkezzünk. Végig gyönyörű időt kaptunk el, talán lehetett volna hűvösebb, de végre fent voltam és nem számított a hőség. Kis frissítés után ami házicsokiból, kekszből és forrásvízből állt folytattuk utunkat Hargita fürdő felé. Nem volt egy sétagalopp a természet és főleg az ember által okozott fadöntések között elvezető úton a haladás, és biztosan állíthatom, hogy a két Hargita közötti úton többet toltuk a bringákat mint amennyit ültünk a nyergükben. Lelassított az előbb a bal, majd a vége felé már mindkét térdemben jelentkező fájdalom. Nem tudtam mit kezdeni vele, főleg lefele való gyalogláskor minden lépésnél ordítani tudtam volna, de nem volt mit tenni, haladnunk kellett. Az már nyilvánvaló lett, hogy nem Piricskén fogunk leereszkedni hanem az aszfalton ahol kíméletesebb lesz számomra a hazaút. Beérkezve az átjátszó antennák alá egy kisebb dombon megpihentünk, süttettük magunkat a napon, eredeti tervünk az volt hogy majd Hargita-fürdőn ejtjük meg ezt a pihenőt, de emberek között eleget lehetünk még alapon kihasználtuk, hogy max. medve zavarhatja meg sziesztánkat. Innen már nem volt hosszú az út a településig, de a fájdalmaim miatt az idő nagyon ólomlábakon járt.
Beérkezve úgy döntöttünk mégsem hajtunk csak úgy simán át Hargita-fürdőn, inkább megálltunk egy üdítőre. Szerencsétlenül választottunk helyet, frissítőnk fogyasztása alatt ugyanis román gyerekcsapat zavarta hangoskodásával és labdajátékával nyugalmunkat. Amikor egyikük a labdát a kerékpáromnak gurította megtapasztalhattam milyen gyorsan megtanulja a moldvai román kölyök is a magyar nyelvet ha megfelelő hangnemben szólnak rá, ugyanis magyarul (és határozottan) közöltem vele, hogy figyeljen oda a bringámra és mit ad Isten odébb álltak, sőt később csatlakozó társukat is figyelmeztették, hogy a kerékpár felé ne rúgja a játékszert.
Az országútig tartó gurulás idejére magunkra öltöttük melegítőinket mert a hegyen az enyhe szél és a gurulási sebesség nagyon alacsony hőérzetet produkált, de a főútra kiérve már feleslegessé váltak ezek és újra a zsebekben illetve táskákban landoltak. Már csak egy nagy kérdés várt válaszra, hogyan bírják ki térdeim a kisebb emelkedőkkel is tarkított durván 40 km-es szakaszt. Elején nehezen ment, próbáltam pihentetni, főleg a bal lábamat, de időközben rájöttem, hogy jobb ha folyahttp://www.blogger.com/img/blank.gifmatosan mozgatom, mert ha melegen tartom kevésbé fájdalmas. Ilyen hosszúnak soha nem éreztem a nagy egyenes részeket amiket máskor élvezettel szeltem át, és végre a városba érve is nem tudtam végigtekerni hazáig, muszáj volt egy buszmegállóban megpihennem.
Jóleső zuhanyzás és egy kis lazítás után készülhettem is a BL döntőre. A Thunderben jó társaságban követhettem végig, hogyan nyeri meg egyik kedvencem a legáhítottabb európai foci-serleget, majd a Paddy and the Rats ritmusaira nyakaltuk a sört Zotyó szülinapjának alkalmából..
Mozgalmas nap volt, fárasztó és tartalmas, de komolyan veszélybe helyezte az e szombati városi futáson való részvételemet...

2011. márc. 10.

tavasz elő

Leporoltam a biciklit, fújtam a gumikba egy keveset (nem ereszkedtek le nagyon a tél alatt), és feltekertem a szervízbe. Eltökélt szándékom volt, hogy új teleszkópot kap az idei szezonra mert tavaly már két alkalommal is megjártam vele, hogy éppen akkor adta meg magát amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Végül a telet áthúzta a pincében abban az állapotban és ma jutott rá végre idő. Szóval arra gondoltam megérdeklődöm mit ajánlanak a régi teleszkóp helyett, persze előtte informálódtam az interneten is az árakról meg a minőségről. Mit mondjak, ha csak egy középkategóriás telót szeretnék venni annak is az árából ki lehetne cserélni a Golfban az összes teleszkópot... Felkészültem a legrosszabbra, még arra is, hogy fogom majd meggyőzni Jenciéket, hogy ha komolyabbat akarok adják ide részletre.
Végül nem volt olyan drasztikus a dolog, legalábbis egyelőre, mivel hagytam magamat meggyőzni, hogy még egyszer szedjék szét és próbáljanak életet lehelni bele. Amikor megjegyeztem, hogy nagyon gondolkozom ezen az ajánlaton mivel két-három javításból meg lenne egy fél új teleszkóp ára kissé rosszallóan néztek rám, de ami igaz az igaz...
Így a jelenlegi állás az, hogy holnap délután érdeklődök a fejleményekről és talán jövő héten vagy már most hétvégén tekerhetek egy lazát a kora tavaszi délutánban.

2010. jan. 3.

reklám

jöhetne már a tavasz...

2009. okt. 13.

Bringalopás Székelyudvarhelyen

2009 október 9-dikén hajnalban ellopták Zotyó bringáját a Kossuth utcából.
Az alábbi felvételeken látható a lopás, a Kossuth udvar biztonsági kamerái rögzítették az akciót.





a felvételek alapján a tolvajok a Kossuth utcán felfelé vették az irányt.

Remélem a rendőrség kézre keríti az elkövetőket...nekik lenne jobb...bele sem merek gondolni mit tennék ilyen alakokkal ha az én bringámról lenne szó.

2009. okt. 11.

ősz van

eddig csak sárgultak a levelek, de ma már a szélnek is őszi nesze van...lassan lejár a vénasszonyok nyara, vagy ahogy helyenként hívják az indián nyár, és nem lesz részem az idén több napsütötte rövidujjas bringázásban.
Ez a hétvége gyönyörű volt. Ennél szebb időt ki sem lehetett volna fogni a tekeréshez. Így nem bánom, hogy kihagytam a hétvégi bulikat és inkább a levegőn töltöttem a szabadidőt. Ha a Nap elbujt néha egy-egy felhőfoszlány mögé érződött, hogy ereje már nem a nyári, de még le lehetett izzadni ha újra megjelent.
Most kint a szél a fák leveleit dörgöli egymáshoz, és hallatszik, hogy nem selymesen simulnak, hanem megvénült száradt kezekként karmolják egymást...sérti az ember fülét...főleg egy olyan film után mint a Seven Pounds....
egyre ritkábbak azok a filmek melyek nyomot hagynak bennem - nem tudom az én hibám-e vagy a filmiparé - de ez azon ritka filmek közé tartozik amire utólag sem sajnáltam a másfél órát.
szóval itt az ősz, megpróbálja rányomni bélyegét az ember hangulatára, de találjuk meg benne is a szépet...

2009. okt. 6.

Hihetetlen... :)

a bringás baleset másnapján írtam a biciklivázam gyártójának egy e-mailt amiben érdeklődtem a törött alkatrész pótlásának lehetőségeiről. Néhány napra rá válaszoltak, hogy nem értik pontosan mi törött el, ...nem csoda az én angol tudásommal, és kérték, hogy küldjek egy fotót az illető alkatrészről. Postafordultával elmagyaráztam pontosabban a szóban forgó tárgyat és mellékeltem is pár fotót a félreértések elkerülése végett.



Két nap múlva újabb levél érkezik a gyártótól amiben röviden de biztatóan ennyi áll: Helló, küldjük postán.
:) no comment.
Nem tudtam milyen formában fog jönni a küldemény, mennyi lesz az ára stb. de ma válaszoltam nekik. Megírtam mennyire örülök, hogy ilyen segítőkészek és hogy értesíteni fogom őket ha megérkezik a csomag.
Erre fel melóból hazaérve látom, hogy egy méretesebb boríték vár rám ami nem fért be a postaládába ezért a földszinti szomszédnál hagyták. A borítékban két (2) darab vadonatúj váltófül és a hozzájuk tartozó két-két csavar lapult ötletesen becsomagolva :)



szóhoz sem tudtam jutni az örömtől, ingyen és két darab... ennyit a németekről... :)

2009. szept. 30.

Crash

Szeptember 22 az európai autómentes nap. Kisvárosunkban is immár hagyománnyá vállt, hogy ezen a napon megszervezik a kerékpáros felvonulást ami idén sem maradhatott el.
Szerencsére Balázst és két argentin újdonsült ismerősömet nem kellett sokat győzködnöm, hogy együtt vegyünk részt a felvonuláson. Dél-amerikai barátaink görkorival, Balázs meg én pedig a bringáimmal érkeztünk meg a Bethlen-negyedi parkba az indulás helyszínére. Kissé csalódott voltam, mert azt hittem az előző évek tapasztalata alapján, hogy az idén is kapunk pólókat az esemény szervezőitől, de úgy néz ki a szponzorpénzből nem futotta. Sebaj, a részvétel a fontos.

az indulás


A felvonulás egész ideje alatt jó volt a hangulat, a résztvevők száma is kielégítő volt (kb. 300), így jó kedvvel érkeztünk meg a központba ahol a tömeges fotózás után elváltunk a rendezvény résztvevőitől és Zotyónál frissítettük fel magunkat. Zotyótól eljőve még szerettünk volna bemenni egy üzletbe és sikerült az oda vezető úton buknom egy nagyot. Olyan szerencsétlenül estem vissza a bringámra, hogy a hátsó váltófül eltörött. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy rajtam nem törött el semmi, de két ujjamat annyira odaverte a kormány, hogy mindkettő befeketedett és sajgott a fájdalomtól, egyéb sérülésnek még csak nyoma sem volt rajtam..
Másnap egész munkaidő alatt a hátsóváltók árát böngészgettem az interneten, és már előre ideges voltam, hogy milyen drágán fogok kimászni ebből a balesetből, de délután mikor végre elértem a kerékpár szervizbe kiderült, hogy csak a fület kell cserélni ami nem lenne megfizethetetlen, de az a típus nincs amire nekem van szükségem ugyanis a váz eléggé egyedi. Nem volt mit tenni, otthagytam a törött alkatrészt és pár hétre, amíg beszerzik a cseredarabot, lemondtam a terepbringámról.
Az igazi meglepetés négy nap múlva ért amikor kevés reménnyel felvértezve újra elmentem a szervizbe érdeklődni, hogy kb. mikorra várható az alkatrész és ott azzal fogadtak, hogy még másnap készítettek egy hasonló darabot :)

2009. aug. 10.

Budapest

Végre teljesült egy régi álmom...bringázhattam Budapest utcáin, és nem csak nappal...éjjel is :)
A szombat éjszakai Verőcére történt kiruccanásunk után, laza sörözős napot iktattunk be vasárnapra, és mivel itt maradt Baluéknál Barthának a biciklije, így jutott nekem is jármű, ezért úgy döntöttünk, hogy biciklikkel vágunk neki a városnak. Betekertünk Zuglóból a Népligetbe, kipróbáltunk két sörözőt majd Pötyi ajánlatára tovább tekertünk a Szent-István parkba ahol a Csík zenekar koncertjét élvezhettük. Utána újabb sörpihenő, majd a nyugovóra tért Budapest utcáin gurultunk hazafelé. Élménybringázás volt ez számomra...érdekes volt ezt a várost immár nyeregből is megtapasztalni, suhanni a langyos nyári éjszakában a szinte kihalt utcákon, körbetekerni a fényben úszó Hősök-terén...úgy éreztem magam mint egy kisgyerek a vidámparkban.
Jól jött a lazítás a Sziget előtti utolsó napon....mától kezdődik a pörgés :)

2009. jún. 16.

Új bringa...

Három hete vettem meg legújabb bringámat...néhány kép róla:



2008. okt. 21.

A pofátlanság bajnokai


Nem tudom, hogy a városvezetésre kellene-e haragudni, vagy a rendőrség tehetetlenségét, tenni nem akarását hibáztatni, de valami nem működik jól ebben a városban.
Biztos, hogy az emberek (most főként a gépkocsivezetőkre - tulajdonosokra gondolok) jóérzése, pontosabban annak hiánya a fő probléma, de ez már tarthatatlan állapot.
Kisvárosunk pár száz méter kerékpár sávval rendelkezik, ebből a legfontosabb rész a Kossuth utcai két sáv. Tulajdonképpen az autósoknak is jó szolgálatot tesz mivel a kerékpárosok, ha ezeket a sávokat használják, nem zavarják az amúgy nagyon zsúfolt központi forgalmat. De ezt nem képes felfogni egy olyan "ember" aki a királynál is többnek érzi magát, és ahova a király is gyalog jár, ő még oda is csak autóval képes eljutni.
Sajnos már oda jutottunk, hogy nem csak a közös útvonalakon kell megküzdenie nap mint nap a kerékpárosnak a városi forgalomban a gépkocsivezetőkkel, és aki gyakran használ kerékpárt a város között az tudja, hogy nem túlzás, hanem tényleg a szó szoros értelmében meg kell küzdeni velük...szóval nem csak a közösen használt szakaszokon kell harcolnunk a nagyobbakkal, hanem az érvényben lévő KRESZ szabályok szerint kizárólag nekünk, kerékpárosoknak fenntartott sávokat is kénytelenek vagyunk mellőzni a pofátlanság bajnokai miatt.
Lehet, hogy tényleg igaza van egy jó ismerősömnek és partizán akciókat kellene végrehajtani? Pl. egy a fent is illusztrált esetben kiengedni a kerekekből a levegőt, nem téve kárt semmiben, de bosszúságot okozva rávenni a gépjármű tulajdonosát arra, hogy következő alkalommal kétszer is meggondolja, hogy parkoljon-e a biciklisávra.
Az alábbi kép jól illusztrálja azt az esetet amikor a pofátlan autós miatt a kerékpáros arra kényszerül, hogy a gyalogosok járdafelületét használja (ha nem akar áthajtani az autó orrán)



Bízom abban, hogy ennél többre vagyunk képesek, és idővel városunk lakossága meg tudja érteni azt, hogy a gyalogosok mellett a kerékpárosok azok akik legkevésbé szennyezik városunk levegőjét, és az autósok is felfogják azt, hogy ha minden bringás autóba ülne akkor még nehézkesebb lenne a forgalom.
Szóval kedves gépkocsivezetők egy kis türelmet, tiszteletet és megértést talán megérdemelnek azok akik két kerékkel kevesebbel rendelkeznek.