Mától igazi tél van, hamisíthatatlan zimankós, szeles, havas, hideg tél. Egyszerre zúdította ránk minden velejáróját, pótolandó az elmúlt ősz kellemes hosszúságát.
És magával hozta a halált is, viszi magával az elítéltet...
Ma mondták ki rá az ítéletet, el kell távolítani, nem maradhat a többiek között mert rossz hatással van rájuk...
az ünnepekre még meghúzhatja magát, de fel kell áldozni, hogy megmenthessünk egy erősebbet...
nagy veszteség, már idejét sem tudom mikor húzták ki utoljára fogamat.
Csak én tehetek róla. Kényelmes, egyenesen lusta vagyok néha magamra szánni egy kis időt, mindent csak az utolsó percben próbálok megoldani és akkor bánkódom azon, hogy már nem sokat tehetek. Pedig mindig eldöntöm, hogy a legelső aprócska jelnél rögtön jelentkezek kivizsgálásra, de nem... csak amikor már nem bírom elviselni a fájdalmat.
De talán mostantól...hátha...ki tudja...
Lassan új év kezdődik új reményekkel, új tervekkel, új kudarcokkal... és egy foghúzással.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése