Le kellene írni mi is történt az elmúlt 2 és fél nap alatt, de egyszerűen azt sem tudom hol kezdjem, itt annyira gyorsan történnek a dolgok, mintha az idő megállt volna és rám várna, hogy bepótolhassam a kimaradt dolgokat...itt mintha több mindenre lenne idő egy nap alatt...szóval pörögnek az események rendesen.
Tegnapelőtt este megismerkedtem Tamás (az útitársam) által egy székelyudvarhelyi sráccal Álmossal és két kolozsvári lánnyal Orsival és Beával. Ők hosszabb ideje itt élnek Bea kivételével aki egy hónapra jött ki, holnapután megy haza.
Szinte hihetetlen, hogy az ember eljön 4500 km-t és hazaiakkal találkozik. Az estét hatan töltöttük el Orsival, Tamással meg a három új ismerőssel. Sétálgattunk, nevetgéltünk a Tenerife-i estében az óceán partján Las Americas utcáin. Szórakozóhelyek százai várják a pénzes turistákat, de a válság itt is érezteti hatását, a pezsgő éjszakai élet helyett csak néhány kósza turista sétálgat a csendes utcákon, a PR-ok szeme reménykedve csillan meg hat tagú csoportunkat látva, de hosszabb ideje itt tartózkodó ismerőseink spanyolul közlik velük, hogy nem turisták hanem helyiek vagyunk mire újabb lehetséges kliens után néznek. Egyik bárból Ricky Martin rigmusok sértik meg az ember fülét, az alkalmi énekes talán csak szöveg szinten tudja visszaadni a dalt, egy másikból reggea hallatszik ki vendégcsalogatónak. Van itt mindenki ízlésének megfelelő hely.
Sangriázunk, teázunk Álmosék lakásán majd másnapra megbeszéljük, hogy elmegyünk a Masca-ra. Masca egy régi falucska a hegyek között festői környezetben és állítólag a Teide után a második leglátványosabb hely Tenerifén. Fáradtan érünk haza a vendégségből és Orsi már érzi, hogy másnap nem tud velünk tartani. még megbeszéljük, hogy ha nem jön ő autóval akkor merre hogyan jutok el majd eltesszük magunkat másnapra.
Reggel telefonáltak Beáék, hogy Tamásnak sikerült autót bérelnie (közben megkerültek az iratai és a pénze is, a takarítónő vitte vissza, ő találta meg - mondtam,hogy itt minden olyan simán megoldódik) és utánam jönnek. Örvendek az ötletnek, hamar bekapok egy kevés kaját s már rohanok is a megbeszélt találka helyre. Kár volt annyira sietnem, fél óra álldogálás után vesznek fel. Az autó elég gyengén veszi a hágókat, de mégis rövid idő alatt kerülünk tengerszintről a felhők közé. Gyönyörű úton értünk el a sziklák közé és a hideg havas eső ellenére is örvendünk a látványnak amit a felhőkbe bujt sziklák nyújtanak háttérben az óceánnal. Ezen a szigeten max. fél óra alatt napozást és fürdőzést lehet felváltani akár a hógolyózással is. Szinte hihetetlen, hogy korábban még melegünk volt most meg kb. 70 km/h-s szél fúj az arcunkba hideg csapadékot.
Kis pihenő és pár fotó után folytatjuk utunkat a nyaktörő szerpentineken lefelé a sziklák közé. A táj egyre festőibb.
Távolról akár a Fogarasi-havasok között is képzelhetnénk magunkat, de háttérben ott az óceán páratlan kékségével, a sziklákon pedig a növényzet lehető legszélesebb skálája. Masca-ban csak fokozódik a szemet gyönyörködtető látvány, szinte egyhangúan jelentjük ki, hogy ilyen szépet még nem láttunk. Sajnos nem lehet leírni milyen hatással van az emberre egy kis falucska a sziklák oldalában, annyira lehetetlen helyen, hogy azt már elképzelni sem lehet. Szinte egymás tetejére épített házak, a növényzet pedig...az óriási kaktuszoktól a pálmákon át a muskátliig és a narancsfáig, kövirózsától a margarétáig minden megtalálható. Csoportunk fele már a Teide-n is járt de szerintük ez sokkal szebb.
Végigjárjuk a kis falut, állítólag nagyobb volt, a többi részét a láva mosta el.
Miután kigyönyörködtük magunkat és eljátszódtunk a gondolattal, hogy milyen lenne itt élni le legalább pár évet vissza mászunk a lépcsőkön az autóhoz és újra a szerpentinek közé hajtjuk a kis Citröen C3-at.
Egy újabb magas pontnál félrehúzunk a parkolóba és egy közeli kisebb csúcsra mászunk fel gyönyörködni a kilátásban. Előttünk egy észak-dél irányu hegygerinc kinálja fel a lehetőséget a további mászkálásra. Sokat nem gondolkozunk, belevágunk. A gerincen alul az északi oldalon ősvény is kígyózik, de mi szinte végig a gerincen megyünk végig élvezve azt, hogy ha az északi oldalán mászunk akkor süvítő szél zúg a fülünkben, nedvesek a sziklák és hideg van ha meg a déli oldalán megyünk a hegynek akkor a legnagyobb nyugalom telepedik ránk és az óceán felől langyos szellő simogat. Fejünk felett semmisülnek meg az északról jövő felhők. Egyik csúcs a másik után tűnik fel a láthatáron és akarva akaratlanul felmászunk a legutolsóra is. Fogalmunk sincs milyen magasan vagyunk éppen, de mire felértünk körülöttünk mindent eltakar a felhőzet.
Elindulunk lefelé, hogy még napvilág kiérjünk a szerpentines útszakaszról, ahogy szaporázzuk lépteinket az északi ösvényen, egyre melegebb lesz és pár perc után magunk mögött hagyjuk az utolsó felhőt is. Nem tudunk betelni a látvánnyal ami fent fogadott, és hazafelé emésztgessük a látottakat.
Éjjel ott alszom Álmoséknál, jót vacsorázunk majd sörözgetünk unicummal és fokozzuk a boldogság érzetét.
Reggel olyan látvány fogad amiért sokan megirigyelnének otthon. A felkelő nap fényében kéklő óceán csak 5 percnyire van az egykori szállodától, Álmosék lakhelyétől, és a tizedik emeletről tisztán látszik a környék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése