Tenerife 2

Érdekes nap volt a mai is, ugyanis sikerült bepótolni az elmaradt gyalogtúrát. Nem ugyanazt az útvonalat jártuk be amit terveztünk mivel a spanyolos késői ébredés miatt zárórára értünk a Baracca del Inferno-hoz, de szerencsénk volt a jegyszedővel aki ajánlott egy alternatív útvonalat a környék megtekintéséhez. Nagyon kedves emberek a spanyolok, és ezen a környéken páran még idegen nyelvet is ismernek, az angolt meg a németet főleg.
Közben Gipsy Kings-et hallgatok, hogy minden spanyolos legyen :)



Szóval elindultunk megmászni az egyik magaslatot hármasban ugyanis a repülőgépen megismert útitársam is csatlakozott hozzám és Orsihoz. Gyönyörű helyeken jártunk, érdekes volt január 4-én rövidnadrágban izzadni felfelé tengerszintről elindulva, kaktuszok meg egyéb egzotikus növények és vörös meg fekete vulkanikus eredetű kövek között bukdácsolva. Az óceántól egyre távolodtunk és annyira beindult a beszélgetés közöttünk, hogy egy adott pillanatban rádöbbentem így nem jutunk fel a csúcsra.
Szóvá is tettem, mire Orsika felvetette, hogy menjek előre az én tempómban mivel Tamás amúgy is másnapos. Így is lett, én siettem ahogy csak tudtam felfelé, ők meg ketten sétáltak utánam.



Jól tettem, hogy elindultam egyedül és megszaporáztam lépteimet, a csúcs ugyanis nem akart közelebbinek látszani hosszabb idő után sem és már már azt fontolgattam, hogy feladom és elindulok vissza mikor egy utolsó nekirugaszkodással rávettem magam és felmentem végig. Fent, nem tudom hány méter magasan lehettem a tengerhez viszonyítva, de a leheletem már látszott és a felhőkben volt a fejem. Nem is vesztegettem az időt, körbefotóztam ami onnan látszott, biztonságba helyeztem a kis hátizsákomban a dolgaimat, kortyoltam a vízből és indultam is lefelé.




Az út kb. háromnegyedénél találtam elmaradt társaimat akik csodálkozva nézték, hogy én le vagyok izzadva ők meg majdnem megfagynak. Közben a nap is elkezdte szokásos esti szertartását és készülődött az óceánban való esti megmártózáshoz. Hátunk mögött a sziklák percről percre szebb színekbe öltöztek, és az a pár élőlény is ami a szigeten él kezdte hallatni hangját. Az este közeledtével megindultak az őshonos bogarak is, de sok vizet nem zavartak.



Visszaérve a legközelebbi faluba (Adeje?) egy takaros kis templom előtt üldögélve megbeszéltük milyen érdekes is az élet, hogy két nappal azelőtt még nem is tudtunk egymásról és hárman különböző pontjain a világnak éltük a saját életünket, most meg mintha régi barátok lennénk együtt túrázgatunk és olyan dolgokról beszélünk amikről csak régi jó barátok szoktak.
Van ennek a helynek egy bizonyos varázsa, szabadabbnak, stresszmentesebbnek, pozitív energiákkal telítettebbnek érzi itt magát az ember.
Nem mellékes, hogy Tamás tegnap elveszítette minden iratát az útlevelén kívül, és az iratokkal együtt minden pénzét és bankkártyáját is, de a helyszín hatására teljesen hidegen hagyta a történet. Itt valahogy minden megoldódik. Én adtam neki kölcsön abból a pénzből amit én is kölcsön kaptam Balázstól, hogy legyen nálam készpénz is.
Estére végre hazakerültünk fáradtan és éhesen. Megfőztem a tortillát amit első nap vettem, azt írta rajta két adag, de én egy ültömben bevágtam s még ettem mellé abból a nem túl finom spanyol szalámiból is. Két olyan kaja van itt ami hasonlít az otthoniakra (az olcsóbbakról beszélek), a legolcsóbbik sajt, és a pulykás mortadella.
Kaja után végre hajat is mostam, és ugy néz ki holnap már beiktatok egy borotválkozást meg mosást is délelőttre. Holnap késő délután kezdődik a programunk ugyanis ünnepnap van, Vízkereszt vagy mi s nagy felfordulás lesz mindenfelé.