A Hollandiában eltöltött hét nap egyik fontos és egyben látványos állomása volt Amszterdam.
A már megismert akciós őszi vonatjeggyel utaztunk, egy alkalommal váltottunk vonatot, minden olajozottan működött ahogyan azt már megszoktuk a holland vasúttársaságtól.. egyetlen baki csúszott csak a programba, éspedig az, hogy elnéztem egy órával a szerelvényváltás időpontját. Sokan utaztak aznap a vonaton, nem mindenkinek jutott ülő hely ami talán nem volt annyira gyakori jelenség az ottani embereknek mivel mindenki meglepetten tapasztalta az újonnan felszállók közül, hogy állva kell utaznia. Érdekes, ennek ellenére sem voltak idegesek az utasok, szinte viccesnek ítélték, hogy "állójegyet kaptak". Egyre több kezdett lenni az állva utazó idős személy, és úgy tűnt senkit nem zavar mekkora a korkülönbség az ülve és az állva utazók között, ezért miután úgy láttam, hogy 10 perc múlva amúgy is le kell szállnunk, összepakoltunk és átadtuk helyeinket két idős hölgynek. Eltelt kb. 20 perc mire megértettük, hogy az órát elnéztem és azért nem érkeztünk meg még Amersfort-ba, ahol váltanunk kellene, mert odáig még van szinte egy óra. Azt az órát állva utaztuk. Ilyen szerencsés start után a második vonatra felülve a wi-fi hiánya okozott csalódást, pedig terveink szerint a vonaton néztünk volna ki pár útvonalat, ott szerettük volna megtervezni a városban eltöltött időnk beosztását. Az utazás okozta bosszúságokat csak az Amszterdam-i pályaudvar felé közeledve kezdtük elfelejteni amikor megláttuk, hogy szinte a vízre fut be a vonat, a pályaudvar egyik oldalán egy nagy hajó a másikon pedig a csatornák látványa nyűgözött le.
Háttérben az Amsterdam Centraal, előtte pedig a hop-on hop-off vízibuszok kikötője.
Érkezésünk után első dolgunk volt megváltani az egy napra szóló hajójegyet és mivel akciós ajánlatokban nem volt hiány a hajójegy mellé gyorsan vettünk egy-egy belépőt a Rijksmuseum-ba is. Az időjárás tökéletes volt a városnéző csatornatúrához. Az első járatra felültünk, és miközben élveztük a csodás épületek és hidak nyújtotta fenséges látványt, megterveztük térkép alapján az ott töltendő időt. Első körben a leghosszabb útvonalon elhajókáztunk a Rijksmuseumig, de még mielőtt érvényesítettük volna belépőinket kellemes környezetben meguzsonnáztunk a magunkkal hozott szendvicsekből.
kilátás a padról amin uzsonnáztunk,
hátunk mögött pedig a Rijksmuseum
A hajóút során az volt a benyomásom mintha Goudában lennénk csak sokkal nagyobb kivitelben. Itt is rengeteg vízre épített ház és lakóhajó tette még színesebbé az amúgy is látványos házak sokaságát a csatornák mentén.
A Hollandia aranykorát bemutató múzeum mesterdarabja Rembrandt Éjjeli őrjárata, amit eredetiben látni lenyűgöző élmény volt, de a többi egyéb ereklye hatására tudatosult bennem mennyire meghatározó eleme a holland nép történelmének a tenger és a hajózás.
Zsóka nagy bánatára (én is sajnáltam de nem fért bele az időbe) a Van Gogh múzeum meglátogatása elmaradt, a pénztárnál kígyózó nagy sor láttán inkább elsétáltunk a Wondel Parkba és megettük a maradék kajánkat.
Később újra vízibuszoztunk egy újabb útvonalon az állomásig, megnéztük mikor van nekünk megfelelő járat Enschede felé majd megint csatornatúra a belváros túlsó végéig. Onnan gyalogosan kívántuk megtenni a visszautat a pályaudvarig, hogy magunkba szippanthassuk Amszterdam hangulatát.
Apró hidakon vágtunk át a csatornák fölött. A földön talált biciklis térkép segítségével könnyű feladat volt eljutni a Rembrandt-térre.
Belecsodálkoztunk a coffe-shoppokkal körbevett tér látogatóinak lazaságába. Szívesen elidőztünk volna ott egy pohár sör mellet, de inkább folytattuk a gyaloglást a híres-hírhedt Red Light District felé. A takaros kis utcák után lehangoló volt a vörös lámpás negyed látványa. Még nem volt besötétedve, és csak néhány kirakatban kellették magukat a lányok, de látványnak bőven sok volt annyi is, főleg amikor a kapu alól a strici kínálta fennhangon az "árut" az arra járó, nézelődő férfiaknak.
A pályaudvarra visszaérve már eléggé fáradtak és ingerültek voltunk ahhoz, hogy a vonat indulásáig hátralevő időt semmittevéssel töltsük el, ezért kész felüdülés volt, hogy a vonaton működött az internetszolgáltatás és Zsóka álomba én meg a laptopba merülhettem. A Google térképének segítségével kinéztem, hogyan jutunk a leghamarabb a szurkolói kocsmához ahol Attiláékhoz csatlakozva megnézhettük finom sörök társaságában a FC Twente meccsének második félidejét az Európa Ligában, majd egy gyorsbüfés vacsora után az éjszakában hazasétáltunk söreinkkel és jól megérdemelt álomba zuhantunk a tartalmas nap végén.
