Enschede

'Kezemben a jegyekkel a repülőtéren/
várom, hogy na végre induljon a gépem..."

Azóta már el is indult és meg is érkezett a Wizzair szeptember 10-dikei Marosvásárhely - Dortmund járata, és minden a legnagyobb rendben ment, Attiláék vártak, bementünk Dortmund belvárosába kicsit átvenni a germán terület hangulatát, beiktattunk egy sportüzlet meg piac látogatást és haladtunk tovább a kis Suzukival eredeti úti célunk, Enschede felé. A német-holland határt csak egy tábla jelzi, elvégre Schengeni övezetben vagyunk.
Régi álmom vált valóra azzal, hogy már nem csak a TV képernyőjén keresztül szurkolok a holland válogatottnak úgy, hogy csak annyit tudok róluk, hogy látványos focit játszanak, hanem végre megtapasztalom az életmódjukat is. Halvány sejtésem volt arról, hogy laza nép, hiszen négy év "Szigetelés" után nem lehet nem észrevenni a köztük és a franciák közötti különbségeket, amik egyértelműen minden szinten a hollandok javára pozitív irányú különbségek, de más dolog olvasni vagy hallani róla és megint más dolog szemékyesen megtapasztalni az életvitelüket.
Első, legszembetűnőbb meglepetés az utcára néző óriási ablakú nappalik amiket nem rejt el a járókelők szeme elől függöny vagy redőny, hanem teljes betekintést enged abba a helyiségbe ahol a holland család otthoni tevékenységét folytatja.Mesébe illő kis mézeskalács-házikó jellegű házaik lényűgözőek, főleg miután belülről is megtapasztalhattuk mennyire takarékosan bánnak a rendelkezésükre álló térrel. Lakható, barátságos kis otthonaik vannak.

A kerékpár központú közlekedést nincs is értelme említeni, hiszen köztudott, hogy itt a közlekedésben bringás diktatúra van. Ehhez hozzáfűzni már talán csak a következő fotót lehet. A kerékpáros út melletti kukába kényelmesen beledobható menetközben is a nyeregben elfogyasztott kaja csomagolása.
.................
Ma már kedd van, úton vagyunk Rotterdam felé, a vonaton működő wi-fit használom ki, hogy tartalmasabb legyen az út. Itt valahogy mindenben az ember, a vásárló a legfontosabb és nem a pénz...