"Lakókocsi"

Azt mondják, hogy az asztali számítógép és a noteszgépek között kb. az a különbség mint a lakóház és a lakókocsi között. Nem csak mobilitásban hanem kényelemben is.
Kaptam a napokban egy ajánlatot az asztali gépemre, amit amúgy nem állt szándékomban eladni, de ha már kérték akkor legyen gondoltam, és eladtam. Képernyőmet, a billentyűzetet és az egeret megtartottam és berendezkedtem a "lakókocsiba". Mától energiatakarékosan fogok internetezni, filmet nézni, zenét hallgatni...szóval mindent ami számítógépet igényel, ugyanis egy laptop sokkal kevesebb villamosenergiát zabál mint az asztali gépek.
Lehet, hogy csak a hozzám nőtt PC hiányát akarom palástolni a pozitívumokat keresve az új életmódban, de nem mellékes az sem, hogy ezentúl kevesebbet fogok tévézni, mivel a laptopommal nincs TV kártya, így kénytelen leszek mellőzni ezt az élvezetet. Majd magam válogatom meg a világhálón a híreket, és nem befolyásolnak politikailag irányított tévéadók, nem tömik tele a fejemet hiper-szuper mosószerek reklámjaival, és nem akarnak majd meggyőzni a legújabb intimbetét előnyeiről. Ami esetleg hiányozni fog az a sportműsorok, de a rengeteg internetes tévé mellett talán megúszom depresszió nélkül.
Na szóval csupa előnyökkel jár ez a lakókocsis életmód. A természetnek talán azzal is tettem egy szívességet, hogy beszereztem egy fülhallgatót és nagy lemezjátszós erősítő helyett (aminek nem csekély lehet a fogyasztása) ezt fogom használni. Ennek talán azok is fognak örvendeni akiket zavart a hangos zenehallgatás :)

tárgyak

akárhányszor rendet rakok valamelyik szekrényemben, vagy a számítógépen lévő könyvtárakban, kivétel nélkül minden alkalommal kerül olyan egykoron fontosnak hitt ruhadarab, csecsebecse, alkatrész, könyvtár vagy állomány ami mára már üressé vált tartalmilag és könnyű szívvel kidobható. Szeretünk ragaszkodni tárgyakhoz, félretesszük őket, de igazából csak az emlékek a fontosak amik hozzájuk fűződnek...mégis ...milyen élmény az aminek szüksége van arra, hogy egy tárgy emlékeztessen rá? Muszáj egyáltalán emlékeznünk mindenre? Nem elég nekünk az ha megéltük az élményt? Utólag úgy is mindig vagy szebb vagy kellemetlenebb képünk lesz róla.
................................
Körbevesszük magunkat lakással, autóval, apróságokkal ki-ki lehetősége és igénye szerint, és miközben azt hisszük, hogy ezektől többek vagyunk, éppen ellenkezőleg...egyre kevesebbek leszünk. Elveszünk az időben amit rájuk szánunk, a fenntartásukhoz szükséges anyagiak élőteremtésének harcában, és közben elfelejtünk élni, magunkkal is törődni egy keveset, néha megállni és felnézni az égre, észrevenni a természet változásait, rámosolyogni az emberekre ...nem az idő telik gyorsabban, a 24 óra évekkel ezelőtt is 24 óra volt...mi élünk gyorsabban és elrohanunk saját életünk mellett miközben azt mormoljuk: Hogy rohan az idő...

emlékek

a mostanában megszokott esti filmnézés helyett könyvtáramra szántam egy kis időt. Leporolgattam könyveim, újra elrendeztem a polcon egy általam megszabott új rend szerint...talán csak azért, hogy valami változzon, talán azért mert valami változik...
Nem volt sok dolgom, mostanában ritkán vásárolok könyvet és talán annál is ritkábban olvasok, de jó volt köztük lennem, szerre kézbe venni őket...volt amelyiket már tapintásra megismertem, de akadt olyan is közöttük amire csak rácsodálkoztam, hogy megvan nekem.
szeretem a könyveket...van egy mélységes intelligencia bennük, abban a csendbennmaradásban a rengeteg információ birtokában...nem fecsegnek, csak annak adják át ismereteiket aki igényli azt.
Ma mégis nem a könyvekben leltem legnagyobb örömöm, hanem a rendezgetés "melléktermékeiben". Előkerültek rég elfeledett fotók, el nem feledett szerelmek, egy rockmaraton plakátja még '99-ből, egy képeslap Costinesti-ről, egy vörös hajfürt, egy bérlet a VI. Homoródi diáktáborra női névre kiállítva, pár régebbi fotóalbum bulis képekkel, kicsengetési kártyák, kirándulások pillanatképei.
Kint esik az eső...jó idő az emlékezésre