Tenerife 3 - Bevásárlás

Január 5.
A ház amiben lakom.



Orsi elment fitnesz terembe, én pedig kihasználtam az alkalmat és kimentem vásárolni a Mercadonába.
Ez amolyan spanyolos CBA.



Első egyéni vásárlásom spanyol vidéken, és minden izgalom nélkül vágtam bele. Mint később kiderült nem is nagyon volt amitől félnem hiszen folyékonyan mutogatok spanyolul, a helyiek nagyon kedvesek a segítségüket pedig már meg tudom köszönni. Szóval aggodalomra semmi okom nem volt. Az egyedüli termék amit szinte nélkülöznöm kellett az elkövetkező két napon (ünnep lévén nem nyitnak a boltok)az a kenyér volt...bármennyire is kerestem a polcok útvesztőjében sehogyan sem akaródzott rátalálni. Végül megtaláltam alapélelmem standját s ha nem is volt már a legolcsóbb fajtából de legalább nem kell két napig kenyér nélkül élnem. Borotvahabot nem hoztam magammal az útra mert eredetileg csak egy borotválkozás volt betervezve Balázsnál, oda pedig fölösleges lett volna cipelnem magammal hiszen ő is használ borotvahabot (igaz elég kis felületen). Nézegetem a polcokat a piperecikkeknél minél kisebb kiszerelésű borotvahabot keresve és találok is, de nem vagyok teljesen biztos abban, hogy az a termék amit keresek. Előszedem spanyol tudásomat megszólítom senorita -val a legközelebbi hölgyet s elkezdem imitálni neki a géllel az arcom befújását majd a borotválkozást, mire ő lelkesen bólogat és kedvesen mond is valamit amit persze én csak sejteni tudok, hogy alátámasztja vele a sejtésemet miszerint tényleg borotválkozás előtt kell az arcra vinni azt a valamit és nem utána.
Miután szépen mindent belehelyeztem a kosaramba amit pillanatnyilag fontosnak tartottam az elkövetkező két napra, megközelítettem a kasszát ahol meglepetésemre fizetéskor nem kérték a kártyához a PIN kódot hanem egyfajta ceruzával elektronikusan alá kellett írni valami érzékeny felületen, persze csak miután bemutattam a fényképes igazolványomat. Érdekes, minden alkalommal mikor kártyával vásárol az ember kérik az igazolványát. Csak azért érdekes mert nem hasonlítják a fizimiskámat össze az igazolványon lévővel és azt sem tapasztaltam, hogy legalább a két iraton szereplő nevet megpróbálnák azonosítani. Mindegy, Orsi azt mondta ne keressem a spanyolokban a logikát mert nehéz lesz megtalálni.
Sikerült 20,42 Euróból megúszni a bevásárlást, és úgy érzem most sokkal több mindent vásároltam. De lássuk mit is adtak ezért a pénzért:



2 db fél kilós kenyér
6 doboz 0,33 L-es San Miguel sör (ezt még Balázs ajánlotta a figyelmembe)
500 g joghurt
1,5 L Sangria - valami helyi specialitás, nem tudom mi lehet de van benne 7% alkohol
1 kg sajt
300 g sózott szotyi
1 L almalé
0,75 L tusfürdő
75 ml borotvahab (csak remélni tudom, hogy az)
250 g Mortadella con Aceitunas (zöldpaprika vagy oljabogyo van a mortadellában...nem tom)
200 g Bacon - honnan szereznek ezek bakonyit.... :)

hazafelé még rácsodálkoztam az autóvezetők előzékenységére és arra, hogy a buszmegállóban a járdán ülnek az emberek(más lehetőség nincs), morfondíroztam azon vajon itt a kaktusz gyomnövény vagy hasznos is valamire és mindeközben örvendeztem a napsütésnek.



az ablakon bemászni készülő télapok meg három királyok, és a teraszokon lévő karácsonyi díszek érdekes kontrasztban állnak a verőfényes napsütéssel.


Mire hazaértem lejárt a mosógép is és ujra átélhettem azt az érzést amit Barin, a fehér tetőn teregethettem a ruhákat :)

Tenerife 2

Érdekes nap volt a mai is, ugyanis sikerült bepótolni az elmaradt gyalogtúrát. Nem ugyanazt az útvonalat jártuk be amit terveztünk mivel a spanyolos késői ébredés miatt zárórára értünk a Baracca del Inferno-hoz, de szerencsénk volt a jegyszedővel aki ajánlott egy alternatív útvonalat a környék megtekintéséhez. Nagyon kedves emberek a spanyolok, és ezen a környéken páran még idegen nyelvet is ismernek, az angolt meg a németet főleg.
Közben Gipsy Kings-et hallgatok, hogy minden spanyolos legyen :)



Szóval elindultunk megmászni az egyik magaslatot hármasban ugyanis a repülőgépen megismert útitársam is csatlakozott hozzám és Orsihoz. Gyönyörű helyeken jártunk, érdekes volt január 4-én rövidnadrágban izzadni felfelé tengerszintről elindulva, kaktuszok meg egyéb egzotikus növények és vörös meg fekete vulkanikus eredetű kövek között bukdácsolva. Az óceántól egyre távolodtunk és annyira beindult a beszélgetés közöttünk, hogy egy adott pillanatban rádöbbentem így nem jutunk fel a csúcsra.
Szóvá is tettem, mire Orsika felvetette, hogy menjek előre az én tempómban mivel Tamás amúgy is másnapos. Így is lett, én siettem ahogy csak tudtam felfelé, ők meg ketten sétáltak utánam.



Jól tettem, hogy elindultam egyedül és megszaporáztam lépteimet, a csúcs ugyanis nem akart közelebbinek látszani hosszabb idő után sem és már már azt fontolgattam, hogy feladom és elindulok vissza mikor egy utolsó nekirugaszkodással rávettem magam és felmentem végig. Fent, nem tudom hány méter magasan lehettem a tengerhez viszonyítva, de a leheletem már látszott és a felhőkben volt a fejem. Nem is vesztegettem az időt, körbefotóztam ami onnan látszott, biztonságba helyeztem a kis hátizsákomban a dolgaimat, kortyoltam a vízből és indultam is lefelé.




Az út kb. háromnegyedénél találtam elmaradt társaimat akik csodálkozva nézték, hogy én le vagyok izzadva ők meg majdnem megfagynak. Közben a nap is elkezdte szokásos esti szertartását és készülődött az óceánban való esti megmártózáshoz. Hátunk mögött a sziklák percről percre szebb színekbe öltöztek, és az a pár élőlény is ami a szigeten él kezdte hallatni hangját. Az este közeledtével megindultak az őshonos bogarak is, de sok vizet nem zavartak.



Visszaérve a legközelebbi faluba (Adeje?) egy takaros kis templom előtt üldögélve megbeszéltük milyen érdekes is az élet, hogy két nappal azelőtt még nem is tudtunk egymásról és hárman különböző pontjain a világnak éltük a saját életünket, most meg mintha régi barátok lennénk együtt túrázgatunk és olyan dolgokról beszélünk amikről csak régi jó barátok szoktak.
Van ennek a helynek egy bizonyos varázsa, szabadabbnak, stresszmentesebbnek, pozitív energiákkal telítettebbnek érzi itt magát az ember.
Nem mellékes, hogy Tamás tegnap elveszítette minden iratát az útlevelén kívül, és az iratokkal együtt minden pénzét és bankkártyáját is, de a helyszín hatására teljesen hidegen hagyta a történet. Itt valahogy minden megoldódik. Én adtam neki kölcsön abból a pénzből amit én is kölcsön kaptam Balázstól, hogy legyen nálam készpénz is.
Estére végre hazakerültünk fáradtan és éhesen. Megfőztem a tortillát amit első nap vettem, azt írta rajta két adag, de én egy ültömben bevágtam s még ettem mellé abból a nem túl finom spanyol szalámiból is. Két olyan kaja van itt ami hasonlít az otthoniakra (az olcsóbbakról beszélek), a legolcsóbbik sajt, és a pulykás mortadella.
Kaja után végre hajat is mostam, és ugy néz ki holnap már beiktatok egy borotválkozást meg mosást is délelőttre. Holnap késő délután kezdődik a programunk ugyanis ünnepnap van, Vízkereszt vagy mi s nagy felfordulás lesz mindenfelé.

Tenerife

január 3-át mutat a naptár nekem pedig a tegnapi élményeimből még nem sikerült rendesen felocsúdnom.
De kezdjem az elején, hogy is kerültem ide.
Eredetileg szilveszterezni mentem Balatonfüredre, persze az utat megízesítve egy debreceni Tankcsapda koncerttel. Jó barátok társaságában közeledtünk az Új Év felé, időközben megismerkedve a squash (fallabda) és a snowboard (hódeszka) rejtelmeivel. Az eset pikantériája, hogy a Hargita lábánál élek és a Balaton mellett kellett megtanulnom deszkázni. Na de minden nem ilyen egyszerű, hiszen fallabdázás közben összefutottam Illyés Ferenc magyar válogatott kézilabdázóval is aki történetesen gyerekkoromban szomszédom volt és most is megismert. Megajándékozott két belépővel az aznapi Magyarország - Szerbia barátságos mérkőzésre ami éppen abban a sportkomplexumban volt programon ahol mi fallabdáztunk :)
Két nap snowboard és light-os de kellemes Szilveszter éjszaka után este 8-tól mozizunk Balázzsal Veszprémben amikor befut neki egy sms, hogy éjjel 3 órakor indul egy gép Tenerifére amire lenne egy jegy amit a tulajdonos nem tud felhasználni és lemondana róla valaki kedvéért. Nosza film után megindul a telefonálás minden ismerős felé akit Balázs alkalmasnak találna arra, hogy Kanári-szigetek-i ismerőséhez kiküldje, mivel neki bármennyire is fáj, de nem tud menni a főiskola miatt.
Az ötlet mindenkinek tetszik, de senki nem tudja ilyen rövid idő alatt rávenni magát egy ekkora útra. Talán ez volt a szerencsém... Balázs elkezd győzködni, megjegyzem nincs nehéz dolga, de keresem az okokat (főleg magam előtt) miért is mennék vagy nem mennék bele ebbe az utazásba. Végül rábólintok...ha mindent el tudunk intézni akkor megyek...
Telefon a jegy tulajdonosának, bulizik valahol Pesttől 25 km-re, megbeszéljük vele, hogy odamegyünk érte és miután lerendeztünk mindent a reptéren a jegyátíratással Balázs visszavinné a buliba...belemegy. Taxi Balázs lakására..szorít az idő. A téli cuccaimat szennyes ruháimat otthagyom barátomnál, Ő cserébe felpakol tiszta, nyári cuccokkal (jó vásár) és csomagolás közben ellát jó tanácsokkal. Bedobunk egy üveg zakuszkát s indulunk is a Tranyóval (Ford Tranzit) Budapest-Ferihegy irányba. Autópálya...piros lámpa...ittas sofőr...rendőr.....megússzuk, nem jön utánunk. Közben érkezik egy sms Sanyitól a jegy tulajdonosától, hogy utánaszámolt és nem érnénk oda idejében, így ő elindul és találkozzunk a reptéren...rendes tőle.
2-re beesünk a reptérre, Sanyi már ott vár a nevemre átíratott jegyekkel, megegyezzük vele, hogy a jegy árát (óriási kedvezménnyel) Balázs átutalja neki, majd beállunk a sor végére és azon röhögünk, hogy az előttem álló emberek minimum fél éve megtervezték az utat, én pedig pár órája hallottam róla először.



Csekkolás simán megy, rohanunk át a terminálhoz ahonnan indul a gép. Még egyszer megölelgetem barátomat s már el is keveredek a Tenerifére induló tömegben.
A gépen jó a helyem, ablak mellé motor elé szól a jegyem, az út alatt mindent látok amit a felhők és az éjszaka megenged. Kedves útitársat kapok magam mellé, aki hozzám hasonlóan két hetet fog a szigeten tölteni és egyedül utazik. Hamar le is untatom szegényt nagy izgalmamban a történetemmel, de az út végén mindketten optimistán állunk a reptér kijáratánál miután megkortyoltuk az általam hozott Unicumot, és élvezzük az elénk táruló látványt...január 2 reggel, pálmafák, vidám emberek a távolban pedig tiszteletet parancsolóan magasodik a Teide, Spanyolország legmagasabb hegysége, csúcsán hósipkával.



Leendő házigazdám egy csinos fiatal hölgy aki kellemes társaságnak ígérkezik. Autóval jött utánam, bepakolunk és irány a szállás. Csinos, kényelmes lakás Cabo Blanco-ban, külön szobám van mivel a lakótársa hazament egy időre Magyarországra.
Berendezkedem, zuhanyzok, megeszem a két melegszendvicset amit Orsi (házigazdám) készített, megiszom az energiaitalt amit a reptérre akart kihozni nekem majd lemegyünk a partra....
Első találkozásom az óceánnal. Lenyűgöző, csodásan kék. A nap szikrázóan süt... még szerencsém, hogy Zsolttól megkaptam a lecserélt napszemüvegét.

Strandolunk a Playa del Duque-n, egyelőre nem fürdök rendesen, de derékig belemegyek az óceánba. Lazán eltelik a nap, megvárjuk a parton a naplementét, eddig úgyis csak napfelkeltét láttam tengerparton. Fotózás: karácsonyfa, óceán, naplemente, nyáriasan öltözött emberek...
Bevásárlás a Mercadonában. Próbálok a lehető legolcsóbban vásárolni de koplalni sem akarok. Kevesebb mint 20 Euróból megúszom, reménykedve, hogy pár napig megélek ennyi kajával.
Újra a szálláson. Felinstallálom Orsi webkameráját, beszélgetünk pár ismerőssel és Balázssal Skype-n, feltelepítek egy antivírust is, majd vacsora és tusolás után, éjjel 2 körűl végre két nap után lefekszem......

Ma délután ébredtem így a betervezett gyalogtúra elmaradt. Nem baj, kell egy kis lazítás is. Elsétáltam hegynek fel, völgynek le, hogy megismerjem a szállás környékét, készítettem pár fotót, és végre hosszabb időre internet került a kezem alá.
Beszélgettem pár ismerőssel, baráttal messengeren.
Megismerkedtem Jesus-al Orsi egyik ismerősével aki nagyon jó fejnek tűnik, és aki finom teát készített nekem. Megkóstoltattam vele a szilvapálinkát és ízlett (vajon miért nem csodálkozom ezen?).

Azt hiszem ma megnézek egy filmet majd pihenés, holnap újra mozgalmas napra számítok, ha minden igaz a ma elmaradt túrát fogjuk bepótolni.