A legújabb hírek szerint Emőke nagyon meg akar már szabadulni a reá csatlakoztatott gépektől. Megjött az életkedve és nagyon temperamentumos lévén nem szívesen tűri meg a sok vezetéket. Állapota normálisnak mondható egy ilyen műtét után és ma már megpróbálták lekapcsolni róla a gépeket, de egyelőre ez még nem hajtható végre, annyira még nem stabil a helyzete. Altatni kell őt folyamatosan, hogy nehogy akaratlanul kárt okozzon magában.
A szülök kissé megnyugodtak, de még mindig nem merik teljességében átadni magukat az öröm érzésének, hiszen bármikor léphetnek fel komplikációk a műtét utáni napokban.
Bebizonyosodott, hogy Emőkének erős az élethez való ragaszkodása és kicsi szíve is megtette a tőle telhetőt, kibírta a műtétet.
Sajnos az Ágoston család kálváriájának még koránt sincs vége, hiszen a legjobb esetben is szükség lesz újabb műtétekre mivel a beültetett billentyű nem növekedik a kislánnyal együtt... de az már a jövő és ha arra kerül sor azt jelenti, hogy "az első csatát megnyertük", ahogy azt az altató orvosa mondta az operáció után.
A családhoz hasonlóan én sem akarom elsietni az örömujjongást, de bizok abban, hogy ha a mai morálisan romlott világban ennyi embert összefogásra tudott ösztönözni egy pici szív, akkor áldozathozatalunk nem lesz hiábavaló és megnyerjük a "háborút" is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Kedves Laci,
nemrég néztem meg a Duna Tévében a riportot Győzikével és az édesapával, amiből úgy értettem hogy Emőke élete jobbra fordult és már tervezik a hazaérkezése utáni ünnepet is. Ez jó hír, ez nagyszerű hír volt! A riportból úgy értettem hogy további adományokra van szükség még és a későbbiekben is szükség lesz adományokra a bankszámlára. Ezek után írtam a blogomba egy pár sort és társalgási listákon, melynek tagja vagyok ismételtem meg a felhívást az adakozás érdekében. Remélem eredménnyel jár majd.
Emőke életkedve jó jel és a beszámolód szerint én is bizakodó vagyok.
Ismeretlenül is maradok együttérző bátorítással Emőke szülei és testvérei részére és barátsággal,
Szilárd
Kedves Laci,
a Metoikosz blogba tett bejegyezésedre válaszoltam. (A közvetlen megszóllítás mellett is teljes tisztlettel! )
Minduntalan figyeltem Emőke honlapját hogy híreket kapjak felőle. Nem láttam ( de nem is érdkelne ) az a szöveg amit kimoderáltál az üzenőfalról. Megértem a nyílvánosság félreértéséből adódó visszahúzódásod. Ez már ilyen a "nyílvánosság" , ritkán lát a lényegre: Emőke szülei nem "tévésztárok" akarnak lenni, sem nem akarnak gyermekük betegségéből "mítoszt" vagy "szenzációs híranyagot szerkeszteni", ( bár az adományszerzéshez kétségtelen, hogy a hírt "világgá kellett kürtölni") egyszerűen csak szeretik a gyereküket és segítséget kértek minden jóérzésű embertől.
Én is így szeretnék segíteni és eltűnni azon számos ismeretlenek mellett akik nem azért segítettek hogy nevük ismertté legyen. Kérlek tehát még egyszer - az erre való tekintettel - törölni a nevem a versek mellől, és "Versek Emőkéért" fejléc alatt közölni, ha még érdekes ez immár a gyógyulás után, és ha még "használ" a továbbiakban az adománygyűjtéshez.
Soraim elsősorban lelki vígaszként és adománygyűjtésre való "lelki melegítésre" róttam ( és egyáltálán - Isten is őrizze ettől ! - nem azért hogy nevem Emőke betegsége révén ismertté legyen) .
Mindezek mellett a legjobb dolog amit az üzenőfalról olvastam az az hogy Emőke már nincs a lélegezhető gépen és kinyitotta a szemét! Hála a jó Istennek!
Még egyszer megkérlek szépen a nevem a versek mellől törölni, éppen arra való tekintetel, hogy nem szeretnék az Emőkés-versekből
"önzőn profitálni".
Üdvözlöm a szülőket ismeretlenül is osztozkodva "emőkés" örömükben és továbi reménységgel tekintek Emőke gyógyulsára
Barátsággal
Szilárd
u.i.
...egyszer csak módját találjuk annak hogy ne nyílvánosan és blogosan levelezzünk, esetleg az emailcímet el lehet sms-ben küldeni a 0744 387 333 mobilszámra és ahogy tudok válaszolok.
Kedves Szilárd,
számítottam erre a reakcióra, pedig tényleg nem az volt a célom, hogy egy jó akaratú ember visszavonuljon az anonimátusba azok után, hogy szíveket melengető verseket irt Emőkének, Emőkéért. Nem is feltételeztem egy pillanatig sem, hogy nevét szeretné ismertté tenni a versek által. Ezt legfőképpen én tudhatom, hiszen engedélyt is csak utólag kértem öntől, hogy belinkelhessük az oldalra az írásokat. Az, hogy én inkább a háttérben szeretnék maradni nem kellene senkit hasonló lépésre késztessen. Egyszerűen arról van szó, hogy tényleg iszonyodom a nyilvánosságtól, attól hogy valakik esetleg szereplésvággyal gyanúsítsanak meg. Mindketten tudjuk, hogy egyikünknek sem az a célja. Itt cél csak egy volt és van, a kislány életének megmentése, és ez úgy néz ki, hogy sikerült is.
Mivel az oldal technikai hátterét egy barátom biztosítja, én csak a tartalommal kapcsolatos dolgokat adminisztrálom, ezért hétfőig nem teljesíthetem nevének eltávolításával kapcsolatos kérését, de felajánlanék egy kompromisszumos megoldást. Elfogadom, hogy blogomat belinkeli a metoikosz blogban (de csak egy helyen mert egy kicsit megijedtem, hogy kétszer is láttam szerepelni a linket :), és cserébe ön megengedi, hogy a neve szerepelhessen a versekhez mutató link mellett.
Kissé furcsa helyzet, milyen semmiségeknek tulajdonítunk fontosságot :)
Egyéb: az email címem elérhető a profilomnál, és minekutána ott amúgyis látszik ide is beírhatom laszlo.mathe@gmail.com
Egyeb2: az üzenő falról kimoderált szövegre pontosan nem emlékszem, de valami hasonlót tartalmazott: "Gyoziket csak a reklám érdekelte :))))"
azért tartottam fontosnak kitöröltetni azt az üzenetet mert fenn állt a veszélye annak, hogy a Gyozike-szimpatizánsok és a Gyoziket nem kedvelők között (én is ide tartozom) vita alakul ki, ami megváltoztatta volna az oldal jellegét és eltolta volna egy "médiasztár" szándékainak megvitatása felé. Ennek semmi értelme nem lett volna, hiszen mindaddig amíg valaki segít nem érdekel, hogy milyen szándékkal teszi, jelen esetben nem érdekel, hogy Gyozike ebből mekkora anyagi vagy médiaindex-jövedelemmel jón ki, mindaddig amíg segít Emőkének.
Ezt az esetet semmiféleképpen nem lehet összehasonlítani az önével, mivel egyértelmű, hogy önnek semmilyen jellegű nyerészkedési vágya nem volt, sót nagyon örvendek, hogy vannak még emberek akiket annyira meg tudott hatni ez az eset, hogy ihletődtek is belőle., hiszen véleményem szerint az ihlet csak akkor jön amikor belül valamit valami megmozdít.
Remélem bizonyos fokig sikerült tisztáznom az esetleges félreértéseket, mivel nem szeretném, hogy egy általam alig pár napja megismert de annál többre tartott ember félreértse szándékaimat vagy gondolataimat.
A nyilvánvaló korkülönbség késztetett arra, hogy a megszólítás eme formájánál maradjak és nem a távolságtartás szándéka. (fontosnak tartottam ezt megjegyezni)
Tisztelettel és barátsággal,
Laci.
nos én is hasonlóképpen jártam, elöszőr a blogomon válaszoltam majd utána jöttem ide :-)
így midnen érthetőbb, igen jól belebonyolódtunk, de nem ez a lényeg :-)
a lényeg az hogy Emőke jól van, valóban lényegtelen dolgoknak tulajdonítunk túl nagy jelentőséget mindketten,
a magam részéről a tiszteletet tegeződve is tudom gyakorolni a nálam idősebbek fele és a fiatalabbak is tudnak tegezve tisztelni, tehát maradjunk ott hogy én addig tegezem ( most Önözöm ) amít te is ( most Önözlek ), rendben ?
viszont továbra s fontosnak tartom hogy a nevem lekerüljön a versek mellől, ha ott maradnak a versek az rendben, de a nevem az feleslegesenek tartom továbbra is, aki elolvassa majd a verseket az megjegyzi ha akarja és ha tetszik a vers , de ne azért olvassák el a verseket mert én írtam ( érthetőbb vagyok így :-) ?
ettől függetlenül a blogringbe visszateszem "Temagadnak" a linkjét ha beleegyezel Önködve :-)
nos Öcsémuram bocsásd meg ebbéli írákálásom merthisz jó kedvem van nagyon örvendek Emőke jobbra fordulásának!
mennem kell a virtuáléból, holnap hosszú és nehéz napom lesz
jóakarattal
Szilárd
Megjegyzés küldése