Amszterdam

A Hollandiában eltöltött hét nap egyik fontos és egyben látványos állomása volt Amszterdam.
A már megismert akciós őszi vonatjeggyel utaztunk, egy alkalommal váltottunk vonatot, minden olajozottan működött ahogyan azt már megszoktuk a holland vasúttársaságtól.. egyetlen baki csúszott csak a programba, éspedig az, hogy  elnéztem egy órával a szerelvényváltás időpontját. Sokan utaztak aznap a vonaton, nem mindenkinek jutott ülő hely ami talán nem volt annyira gyakori jelenség az ottani embereknek mivel mindenki meglepetten tapasztalta az újonnan felszállók közül, hogy állva kell utaznia. Érdekes, ennek ellenére sem voltak idegesek az utasok, szinte viccesnek ítélték, hogy "állójegyet kaptak". Egyre több kezdett lenni az állva utazó idős személy, és úgy tűnt senkit nem zavar mekkora a korkülönbség az ülve és az állva utazók között, ezért miután úgy láttam, hogy 10 perc múlva amúgy is le kell szállnunk, összepakoltunk és átadtuk helyeinket két idős hölgynek. Eltelt kb. 20 perc mire megértettük, hogy az órát elnéztem és azért nem érkeztünk meg még Amersfort-ba, ahol váltanunk kellene, mert odáig még van szinte egy óra. Azt az órát állva utaztuk. Ilyen szerencsés start után a második vonatra felülve a wi-fi hiánya okozott csalódást, pedig terveink szerint a vonaton néztünk volna ki pár útvonalat, ott szerettük volna megtervezni a városban eltöltött időnk beosztását. Az utazás okozta bosszúságokat csak az Amszterdam-i pályaudvar felé közeledve kezdtük elfelejteni amikor megláttuk, hogy szinte a vízre fut be a vonat, a pályaudvar egyik oldalán egy nagy hajó a másikon pedig a csatornák látványa nyűgözött le.

Háttérben az Amsterdam Centraal, előtte pedig a hop-on hop-off vízibuszok kikötője.

Érkezésünk után első dolgunk volt megváltani az egy napra szóló hajójegyet és mivel akciós ajánlatokban nem volt hiány a hajójegy mellé gyorsan vettünk egy-egy belépőt a Rijksmuseum-ba is. Az időjárás tökéletes volt a városnéző csatornatúrához. Az első járatra felültünk, és miközben élveztük a csodás épületek és hidak nyújtotta fenséges látványt, megterveztük térkép alapján az ott töltendő időt. Első körben a leghosszabb útvonalon elhajókáztunk a Rijksmuseumig, de még mielőtt érvényesítettük volna belépőinket kellemes környezetben meguzsonnáztunk a magunkkal hozott szendvicsekből.

kilátás a padról amin uzsonnáztunk,

 hátunk mögött pedig a Rijksmuseum

A hajóút során az volt a benyomásom mintha Goudában lennénk csak sokkal nagyobb kivitelben. Itt is rengeteg vízre épített ház és lakóhajó tette még színesebbé az amúgy is látványos házak sokaságát a csatornák mentén.
A Hollandia aranykorát bemutató múzeum mesterdarabja Rembrandt Éjjeli őrjárata, amit eredetiben látni lenyűgöző élmény volt, de a többi egyéb ereklye hatására tudatosult bennem mennyire meghatározó eleme a holland nép történelmének a tenger és a hajózás.
Zsóka nagy bánatára (én is sajnáltam de nem fért bele az időbe) a Van Gogh múzeum meglátogatása elmaradt, a pénztárnál kígyózó nagy sor láttán inkább elsétáltunk a Wondel Parkba és megettük a maradék kajánkat.

Később újra vízibuszoztunk egy újabb útvonalon az állomásig, megnéztük mikor van nekünk megfelelő járat Enschede felé majd megint csatornatúra a belváros túlsó végéig. Onnan gyalogosan kívántuk megtenni a visszautat a pályaudvarig, hogy magunkba szippanthassuk Amszterdam hangulatát.
Apró hidakon vágtunk át a csatornák fölött. A földön talált biciklis térkép segítségével könnyű feladat volt eljutni a Rembrandt-térre.

 

Belecsodálkoztunk a coffe-shoppokkal körbevett tér látogatóinak lazaságába. Szívesen elidőztünk volna ott egy pohár sör mellet, de inkább folytattuk a gyaloglást a híres-hírhedt Red Light District felé. A takaros kis utcák után lehangoló volt a vörös lámpás negyed látványa. Még nem volt besötétedve, és csak néhány kirakatban kellették magukat a lányok, de látványnak bőven sok volt annyi is, főleg amikor a kapu alól a strici kínálta fennhangon az "árut" az arra járó, nézelődő férfiaknak.

A pályaudvarra visszaérve már eléggé fáradtak és ingerültek voltunk ahhoz, hogy a vonat indulásáig hátralevő időt semmittevéssel töltsük el, ezért kész felüdülés volt, hogy a vonaton működött az internetszolgáltatás és Zsóka álomba én meg a laptopba merülhettem. A Google térképének segítségével kinéztem, hogyan jutunk a leghamarabb a szurkolói kocsmához ahol Attiláékhoz csatlakozva megnézhettük finom sörök társaságában a FC Twente meccsének második félidejét az Európa Ligában, majd egy gyorsbüfés vacsora után az éjszakában hazasétáltunk söreinkkel és jól megérdemelt álomba zuhantunk a tartalmas nap végén.

Gouda

Hazaérve a kelet-európai szürkeségbe legkellemesebb emlékem Hollandiából talán Gouda, annak ellenére is, hogy ott töltöttünk a legkevesebb időt, hiszen igazából csak egy pihenő volt a Rotterdam-i óriási hajók és épületek látványa után. Talán éppen ez a kontraszt volt az ami annyira kellemes emlékké emelte.
Ha már a jegyünk 24 órán keresztül bármelyik vonatra érvényes volt úgy döntöttünk kihasználjuk a lehetőséget és a hazaúton (Enschedebe) megszakítjuk a vonatozást és megnézzük Goudát. Én csak annyit tudtam róla, hogy egy bizonyos sajtfajta a nevét viseli, de a vonaton működő wi-fi segítségével hamar megtudtuk, hogy van egy gyönyörű szélmalma is, így már izgatottan vártuk az érkezést. A google mapsnek köszönhetően nagyjából agyamba véstem a malomhoz vezető útvonalat és már meg is érkeztünk a Rotterdamtól mindössze 20 percnyi vonatozásra fekvő gyönyörű városkába .Szépségét a vonatállomástól eltávolodva rögtön a második utcasarok után feltárta.

Hangulatos belvárosát csatorna határolja, rajta vízre épült lakásokkal, múzeumi és használatban levő hajókkal melyeknek többsége ugyancsak szolgál lakás gyanánt is.

Persze elmaradhatatlanok voltak az Enschedeben már megismert mesébe illő kis házikók a betekintést engedő nappalikkal. A hajók, a vízi lakások, a szép házak és a part menti zöldövezet együttesen nagyon elragadó látványt nyújtott.

A látvány, a csend és a nyugalom akaratlanul is kiváltotta azt az érzést az emberben, hogy szívesen elfogadna egy lakást ott a csatorna mellett. Kis kérdezősködés után hamar megtaláltuk a Vörös Oroszlán szélmalmot (Molen de Roode Leeuw) és gyorsan, amíg nem bukott le a nap, körbefotóztuk a helyet.

Leírások alapján ez egy ténylegesen gabonát őrlő malom.
Mivel kevesebb időre volt szükségünk a malomig eljutni mint azt előzetesen gondoltuk, maradék időnket rászántuk a belváros megtekintésére. A központ az Enschedeből már jól ismert hangulatos épületeket tárta elénk. Zárás után lévén, az üzletek előtt csak a szemetes zsákok fogadtak egyébként kihaltak voltak az utcák

csak néhány sajt úszkált komótosan az esti csendben...

Rotterdam

Fárasztó nap volt a mai, és még nincs is vége, hiszen a Rotterdamból hazafele vezető vonatútból hátra van meg egy óra majd kb. 40 perc séta a szállásig, de a fájó lábizmok ellenére is megérte minden perc amit ma eltöltöttünk.
Reggel sikerült a Rotterdamba szóló jegyek árán fejenként 17 eurót spórolnunk, köszönet érte Kingának, hogy felhívta a figyelmünket az akciós két személyes őszi jegyre. Egyszer kellett vonatot váltanunk, Utrechtben, de volt rá bő 8 percünk és megfelelő információnk ahhoz, hogy hamar megoldjuk a továbbutazást. Párszor már megfordult fejünkben hogy talán Hollandiában jobban el lehet igazodni a közlekedésben, még a nyelv ismeretének hiányában is, mint otthon Romániában.
Rotterdamba érkezve a 2,5 órás út és az eddigi séták fáradalmai mind elszálltak amint megpillantottuk  a modern város felhőkarcolóit, és modernül is érdekesen hangulatos utcáit.

Elsétáltunk az Erasmus hídig, ahonnan indul a kikötő-túra, és jegyünk átvétele után türelmetlenül vártuk a beszállást, hogy hajóval bejárhassuk a világ egyik legnagyobb kikötőjét. Érdekes volt látni a konténerek millióit, a rakodó híddarukat,

vagy az éppen javítás alatt álló óceánjárókat és hallani a számokkal tűzdelt információkat a kikötő forgalmáról. Az időjárás kedvező volt, bár szeles és ez a szél a hajón nagyon kivette belőlünk az energiát. A kikötő-túra után átsétáltunk az Erasmus-hídon,

megnéztük a városházát ami azon kevés épületek közé tartozik amik túlélték a világháborút,

majd betévedtünk egy feketék és sárgák által lakott negyedbe ahol KFC-ben töltöttük fel magunkat energiával. Eredeti tervünk az volt, hogy csak este 9-kor indulunk vissza Enschede-be, de annyira fáradtak voltunk és a kikötő meg a felhőkarcolók után már nagyon látnivaló sem maradt számunkra Rotterdamban, így végül úgy döntöttünk, hogy elindulunk hazafelé korábban, de Gouda-ban leszállunk, megnézzük a rendelkezésünkre álló idő alattt a várost majd folytatjuk utunkat a következő vonattal. Jó döntés volt :)