Magyarnak lenni jó...

A baj az, hogy a fontos dolgok mindig háttérbe kerülnek...
A lényeg a lényeg, hogy most már pecséttel is igazolják ezt nekünk, és ha minden igaz akkor néhány hónap múlva (szinte) teljes jogú magyar állampolgár lehetek.
Szép ez szép, régóta vártuk már, hányszor hallottam nagyapámat mondogatni: Majd ha magyar világ lesz... idővel rájöttem, akkor használja ezt a kifejezést ha nagyon szeretné, hogy valami bekövetkezzen, de szemernyi esélyt sem lát rá. Makacs a székely és kibírta várni. Kissé keserű szájízzel bár, ama bizonyos népszavazás után, de igazából lelkiekben megnyugodva elégtétellel tapasztaljuk, hogy beindult valami és újra fontosak leszünk, legalábbis így érezzük. Lehet, hogy hosszú távú politikai célokhoz vezető eszközök vagyunk csak, de ami jár az jár.
Félretéve a szkepticizmust tényleg jó érzés. Még novemberben feliratkoztam Csíkszeredába a konzulátusra, hogy negyedmagammal érkeznénk és igényelnénk a visszahonosítást. Május 26-dikára jegyeztek elő, addigra kellett volna összeszedjem a magyarságomat igazoló papírokat. Magamat ismerve tudtam, hogy nem fog az egyik napról a másikra meglenni ezért jó idejében nekifogtam a dolognak, és így mostanra minden készen áll arra, hogy a konzulátuson átvegyék, iktassák, majd odafent Pesten eldöntsék, hogy eléggé magyarnak tartanak-e. Ez aztán nem olyan lesz mint napjainkban sokaknak a sofőrvizsga, hogy ha elsőre nem jön össze lehet újra próbálkozni addig amíg végre sikerül. Az is biztos, hogy ha netalán negatívan döntenének akkor nem is érdekelne engem többet ez az egész. Nagyszüleim, dédnagyszüleim megéltek és túléltek két világháborút, orosz fogságot és még ki tudja mi mindent. Őket ez már nem vigasztalja. Az egy szem élő nagyapám akitől a legnagyobb lelkesedést vártam volna csak keserűen bólogatott, hogy ő már nem akar menni sehova, s mi ha hasznát vesszük akkor amiben tud segít. Megérintett. Nem ezt vártam tőle. Pont tőle aki szinte megsiratta a tőlem kapott magyar címeres golyóstollat amit olyan féltve őrzött és mégis valahogy odalett. Mindig büszkén mutatta ha kórházi tartózkodásai alatt meglátogattam. Alig vártam már, hogy közölhessem vele, hogy időpont van előjegyezve Csíkban és én mindent elintézek, viszem hozom, és végre újra magyar lesz papíron is. Neki nem kell. Kicsit olyan volt mint aki feladja a harcot a cél előtt. Talán mert nem tudna újabb célokat tűzni ki...
Én igazából úgy veszem, hogy felülírom majd az állampolgári esküvel azt a bizonyos le sem tett esküt amit a román hadseregben el sem mormoltunk, de elkönyveltek. Az utolsó, a szabadon választott úgyis üti a régebbit...

bolond idők

Olyan ez a naplóírás is mint bármi más... csak az eleje nehéz. Amikor neki fog az ember utána már megy magától, és alig várja, hogy valami olyan esemény történjen amit az emlékezetén kívül a szerverfarmok merevlemezeibe is belevéshet.
Igazi tavasz van, na nem a szó szoros értelmében hanem amolyan bolond áprilisi idő. Tegnap még sütött a nap, éppen alkalmas volt az időjárás egy jó kis túrára a Szarkakő felé, ma meg már hó lepi a várost. A dzsekimre vissza kellett tennem a kapucnit, hogy a jeges széltől óvni tudjam a tegnap még nap által cserzett arcbőrömet.

Szikrázó napsütés volt szombaton, nagy lendülettel álltam neki a takarításnak és ugyanakkora lendülettel raktam le a porszívót amikor Sümec megkérdezte nincs-e kedvem kimenni egyet a természetbe. Maradt a takarítás úgy ahogy volt és talán egy óra sem telt el és már hármasban dagasztottuk is a sarat kifelé a városból.



Utunknak nem volt egyéb célja mint kimozdulni. A város szélén még elég hűvös volt, szeles idő, saras terep, de feljebb érve érdekes módon szélcsend lett, és a havas talaj miatt is kellemesebbé vált a gyaloglás. Az egyetlen zavaró tényező a távolban gomolygó fekete füst - talán valahol gumit égettek...
Kaját nem vittünk magunkkal csak egy kis vizet, de Sümec hátizsákja rejtegetett egy üveg finom félédes Tokajit úgyhogy a vályúnál megtörtént az itatás is.



Nekem nagy kedvem lett volna felmenni a Szarkakő tetejére, de demokratikusan megtartott nyilvános szavazáson az indítványom megbukott, így az ötletet elvetve, az üres üveget pedig visszatéve a hátizsákba jókedvűen elindultunk haza.

facebook

itt sem jártam ezer esztendeje... és kereken ezer okra hivatkozhatnék, de talán a legfontosabb az ihlet (pontosabban az idő-latest update) hiánya. Pedig annyi minden történik az emberrel akár már egy hét alatt is, de hát mindent nem lehet leírni, inkább meg kell élni.
Az egyik legfontosabb esemény a több mint egy éve tartó párkapcsolat amiben benne leledzek. Ez biztosan döntő hatással volt az eddigi hiányzásokra, mivel már a barátok is felrótták. Pedig alapjában véve semmi nem változott, talán kicsit "lekomolyodtam"...ha jól emlékszem így neveztük valamikor azt az állapotot amikor többet van otthon az ember mint a kocsmában és több időt tölt a barátnőjével mint a barátokkal. Valami ilyesmi van most.
Lejárt még egy Sziget a nyáron, ez már a harmadik zsinórban, azt hiszem rekordot is döntöttem azzal, hogy végig ott voltam és egyetlenegy koncertet sem néztem meg. Legalább megvolt a szokásos franciafickókihúzzaagyufát story..


-higiénikus környezet, kedves lányok vigyáznak a férfiak tisztaságára-

A fárasztó meló után jól megérdemelt egy hetes nyaralás Zsókával Balatonfüreden és környékén. Lazán egy kis strandolás, bringázás, sétahajókázás, ahogy illik hegyről szakadt embereknek a Magyar Tengeren.


-háttérben Tihany, alattunk a "tenger"-

.....
Született újabb unokaöcsém, Mátyás. Úgy néz ki, hogy újra keresztapa leszek és megint Húsvét környékén, cuki pofa a gyerkőc.


Derzsi Mátyás :)

Na mindegy majd folytatom. Nem lehet pár sorban egy év eseményeit leírni úgy hogy ne maradjanak ki fontos dolgok. Volt itt autóvásár, laptop csere azóta, mínusz kilók a testsúlyból amik már részben vissza is kerültek régi helyükre, átvettem életem első lottó nyereményét (10 RON - mielőtt még bárki irigykedne) lehetne sorolni az eseményeket, de most csak módjával.
Igazából megnéztem "A közösségi háló"-t és azalatt jöttem rá, hogy nekem érdekesebb volt a film mint maga a facebook. Talán ez is az öregedés-komolyodás jele, de nekem túl gyors és átláthatatlan az a fajta kommunikáció és ezt vicces lett volna kiírni a facebook adatlapomra a "Mi jár a fejedben?" részhez