2009. febr. 14.

eVilági gondolatok



Alig pár napja csöppentem bele ebbe a világba az Index cikke nyomán, és máris úgy érzem talán túlságosan is magával ragadott a játék.
Ha elmennék egy pszichológushoz (vagy pszichiáterhez ?) biztosan ki tudna mutatni valamilyen fajta függőségi tünetet nálam.
És itt jön a kérdés, jó ez avagy rossz?
Igazából az internetes kommunikálásnak az egyik előnye(?) az, hogy legtöbbször annak adhatjuk ki magunkat akinek akarjuk, arctalan a kapcsolat a másik féllel, mint pl. chaten, így az egyéniségünk szabadon szárnyalhat és olyasmiket mondunk ki amiket IRL soha.
Úgy érzem itt éppen fordítva van.
Ez a játék attól olyan jó, hogy itt nem tagadhatja meg az ember az egyéniségét mert előbb utóbb előjön belőle a jó vagy a rossz, azok a tulajdonságok aminek jegyeit IRL is magán hordja. Itt talán még inkább önmaga lehet a játékos. Én nem érzem ezt a játékot szerepjátéknak, mivel itt nem játszom meg senkinek a szerepét...élem az én életemet és ugyanúgy reagálok a történésekre ahogyan azt IRL tenném. Ugyanazok a jelenségek háborítanak fel, ugyanazok a gesztusok melengetik meg a szívemet, és nagyjából ugyanazok a célok azok amik a hajtóerőt biztosítják a továbblépéshez, a haladáshoz. Csak talán itt elérhetőbbnek tűnik minden. Miért?
Itt van a lényeg: a KÖZÖSSÉG.
Azok az emberek akikkel együtt tudunk működni akik itt képesek áldozatot hozni másért, olyan emberért akit soha életükben nem láttak, de tudják róla hogy ugyanaz a közös cél vezérli őket is, Közösségünk minden tagjának a jóléte.
Le a kalappal ez a pár ezer ember előtt akik az eMagyar közösséget alkotják, minden tiszteletem a tietek. Érdekes, hogy itt még az államelnök is tud olyan döntéseket hozni ami a többségnek a véleményét tükrözi.
Senki sem hunyászkodik meg ... megyünk előre makacson a cél felé mert tudjuk, hogy mögöttünk egy emberként áll a Közösség.
Köszönöm nektek és tudom, hogy a későbbiekben sem okoztok csalódást :)

2009. jan. 15.

Tenerife 10 - Teide

2009 január 14

Ha már kerek szám, akkor ez a hab a tortán.
Azt hittem ez a sziget már nem tud meglepni semmivel, ezt az érzést már lehetetlen fokozni, de nem így van.
Ma feljutottam a Teide-re :) arra a hegyre amit a reptérről kifelé jövet rögtön kiszúrtam magamnak, utólag derült ki róla, hogy 3718 méterével Spanyolország legmagasabb csúcsa.
Sajnos az utolsó 250 méter látogatásához engedély szükséges, és állítólag csak napi 50-et adnak ki belőle, de majd következőkor ;)
Na de ne menjünk olyan messzire, kezdjem az elején. Sajnos szavakkal lehetetlen leírni a látottakat és az érzéseket amik az embert elkapják egy ilyen helyen, ezért inkább megpróbálom a képekkel átadni a mai élményt.

A megszokott körülmények között indultunk, vagyis tengerszint közelről napsütésben, célunk a Teide Nemzeti Park volt. Rövid idő múlva a hegyek között fejünk felett a felhők már eltakarták a napot.

De rövid autózás után elhagytuk a felhőket, és csodálatos nyári napsütés meg kék ég fogadott.


Ilyen gyönyörű időben szinte észre sem vettük mikor érkeztünk meg a Teide Nemzeti Parkba
Ott a csúcs...

A Pico Del Teide lábánál szinte Hold-béli a táj, nem csoda hogy itt forgatták a Majmok Bolygója c. filmet.


Itt a sziklák a színskála minden színét felhasználják, az égő vöröstől a kéken, fehéren, halványzöldön át a feketéig.

a színek mellett a formák a méretek és a növényzet is lenyűgöző



Eredetileg nem volt tervbe véve csúcstámadás, de amikor megláttuk a gyalogösvényt akkor kihagyhatatlan alkalomnak kínálkozott legalább egy darabig felmenni. A pénzes turisták a megengedett magasságig való feljutáshoz a Teleferico-t használják.
Az igazi csend, meg a szinte Mars-i táj a gyalogösvény környékén lepett meg, távol a turisták zajától. Csak a gyenge szél neszezett néha, orromat megtöltve a finom vulkáni porral, a Nap lemenőben pedig még vörösebbre festette a sziklákat és homok meg kavics dűnéket.


Már szinte a havas részeknél jártunk amikor házigazdám fejfájásra, álmosságra kezdett panaszkodni, és mivel az öltözetünk sem volt megfelelő jobbnak láttuk visszaindulni.

fájó szívvel még készítettünk pár fotót majd igyekeztünk vissza az autóhoz, hogy az éjszaka beállta előtt még lássunk valamit a a park többi részéből is