emlékek

a mostanában megszokott esti filmnézés helyett könyvtáramra szántam egy kis időt. Leporolgattam könyveim, újra elrendeztem a polcon egy általam megszabott új rend szerint...talán csak azért, hogy valami változzon, talán azért mert valami változik...
Nem volt sok dolgom, mostanában ritkán vásárolok könyvet és talán annál is ritkábban olvasok, de jó volt köztük lennem, szerre kézbe venni őket...volt amelyiket már tapintásra megismertem, de akadt olyan is közöttük amire csak rácsodálkoztam, hogy megvan nekem.
szeretem a könyveket...van egy mélységes intelligencia bennük, abban a csendbennmaradásban a rengeteg információ birtokában...nem fecsegnek, csak annak adják át ismereteiket aki igényli azt.
Ma mégis nem a könyvekben leltem legnagyobb örömöm, hanem a rendezgetés "melléktermékeiben". Előkerültek rég elfeledett fotók, el nem feledett szerelmek, egy rockmaraton plakátja még '99-ből, egy képeslap Costinesti-ről, egy vörös hajfürt, egy bérlet a VI. Homoródi diáktáborra női névre kiállítva, pár régebbi fotóalbum bulis képekkel, kicsengetési kártyák, kirándulások pillanatképei.
Kint esik az eső...jó idő az emlékezésre

ősz van

eddig csak sárgultak a levelek, de ma már a szélnek is őszi nesze van...lassan lejár a vénasszonyok nyara, vagy ahogy helyenként hívják az indián nyár, és nem lesz részem az idén több napsütötte rövidujjas bringázásban.
Ez a hétvége gyönyörű volt. Ennél szebb időt ki sem lehetett volna fogni a tekeréshez. Így nem bánom, hogy kihagytam a hétvégi bulikat és inkább a levegőn töltöttem a szabadidőt. Ha a Nap elbujt néha egy-egy felhőfoszlány mögé érződött, hogy ereje már nem a nyári, de még le lehetett izzadni ha újra megjelent.
Most kint a szél a fák leveleit dörgöli egymáshoz, és hallatszik, hogy nem selymesen simulnak, hanem megvénült száradt kezekként karmolják egymást...sérti az ember fülét...főleg egy olyan film után mint a Seven Pounds....
egyre ritkábbak azok a filmek melyek nyomot hagynak bennem - nem tudom az én hibám-e vagy a filmiparé - de ez azon ritka filmek közé tartozik amire utólag sem sajnáltam a másfél órát.
szóval itt az ősz, megpróbálja rányomni bélyegét az ember hangulatára, de találjuk meg benne is a szépet...