Havas kiruccanás

Reggel 9-re egyeztük meg a gyülekezőt, ehhez képest fél óra elteltével még híre-hamva sem volt a csapatnak, és az utóbbi enyhe, esős, abszolút nem decemberbe illő napok hangulata sem kecsegtetett sok jóval, de mégis jól esett arra gondolni a szemerkélő esőben, hogy végre kimozdulunk...csak úgy komolyabb cél nélkül.
Végül 43 perc késéssel megérkeztek és felvettek engem is. Irány Varság, megnézzük Lajos félkész nyaralóját.
Lajosnál egy üveg eljegyzési bor még az estéről (második vagy harmadik eljegyzéséről-ki tudja már követni?), nálam a kis flaska tele Unicummal, a hangulattal nagy gond nem lehet az úton. Persze, hogy mindenki Lajost kezdte szívatni minden oldalról, hiszen ő az akit ritkábban látunk és aki a legtöbbet változott mostanában, de a csipkelődés csak emeli a hangulatot és szinte fel sem tűnik, hogy el kezd hullni a hó, miközben megérkezünk a Csorgókő vízeséshez.

A kis vízesés gyönyörű és nemhiába kapta a Csorgókő nevet, hiszen tényleg olyan mintha a nagy kőtömb csorogna alá. Sajnos csak telefonnal készültek róla fotók ám azok nem adják vissza a látványt.
Csorgókőt elhagyva tovább haladunk felfele valahova ahajré Varság egyik végibe Tálas bércre, ahol is Lajosnak megnézzük a készülőben levő kis faházát.

Takaros kis ház lesz majd ha elkészül, egyelőre csak a tetőszerkezet van befejezve egészen amin magyar emberhez illően kettős kereszt feszít.

Jó a fekvése...Lajos szerint Varság közepén van (ez állítólag ha fentről nézzük), de szerintünk inkább a falu végén van mint a kosárfonó háza :D
Miután eleget ugrattuk Lajost a házával, visszaindultunk, hogy legyen időnk feljutni a Madarasi Hargitára is.
Az út felfele még hagyján-hagyján, csak a lefele jövő autókkal volt néha bajunk, de látva a korábbi esők nyomát megfagyva az úton és a folyamatos havazást már sejthettük mi vár ránk a visszaúton.
Fent csípős szél és sűrű havazás fogadott ami hatékonyan tudta siettetni lépteinket a legközelebbi vendéglátó egység felé.

Bent forrónak nem mondható kávéval és egy-egy felessel készítettük fel magunkat a sétára. Az idő semmit nem csendesedett, talán még csípősebben fújt a szél mint érkezésünkkor és már-már vízszintesen vágta szemünkbe a havat, de ha már felmentünk nem hagyhattunk ki egy kis téli sétát. Elindultunk lefele a sípályán, ami helyenként, ahol még nem lepte be a friss hó, inkább jégpályára hasonlított.

Egy ismerős, aki csodálatos piruettel verte földhöz magát,

megmutatta nekünk azt a néhány lovat amit fent tartanak,



majd visszatértünk korábbi melegedő helyünkre és jól megebédeltünk.
A csapat fele állítólag vaddisznópörköltet evett, de ezt teljes bizonyossággal senki sem merte kijelenteni még az elfogyasztása után sem.
A visszaút egy örökkévalóságig tartott, annyira jeges volt a friss hó alatt az úttest, hogy még a csiga tempó ellenére is néha meg-meg csúszott az autó alattunk, de végül minden gond nélkül leértünk, és egy mozgalmas nap élményeivel gazdagabban érkeztünk meg a városba.

Buli lesz... 2

ugyanazon a hétvégén

Buli lesz...

Szelektív meglepetés

Ünnep előtti takarításnak akartam nekifogni és az előkészületek közé tartozik, hogy az összegyűlt hulladékpapírt leviszem a szelektív hulladéktárolóhoz. Szétnéztem a lakásban, összeszedtem az összegyűlteken kívül ami felesleges papírt még találtam és a hideg, havas időre való tekintettel felkaptam magamra egy vastagabb felsőt, hogy amíg a tárolóba tömködöm a papírt meg ne fázzak.
A felvonó az már működött...úgy látszik közben megjavították, de minden nem mehet simán...odacaplatok a gyűjtőponthoz és keserűen tapasztalom, hogy tele van a tároló.
Talán egy hete, max. 10 napja még egyszer láttam, hogy a teli tároló tetejére is vannak téve karton dobozok és más hulladékpapírok, jeléül annak, hogy az emberek rászoktak a szelektív hulladékgyűjtésre és használják a kihelyezett konténereket.
Jó érzés látni azt, hogy az emberek hamar alkalmazkodnak és ha biztosítanak nekik lehetőséget akkor tudnak gyakorlatban is figyelni a környezetükre, de ez az akarat kárba vész ha az elszállító vállalat is nem nő fel a feladathoz és nem biztosítja folyamatosan a lehetőséget a hulladékok szelektív módon történő gyűjtésére. Valószínűnek tartom ugyanis, hogy azoknak a többsége akik teli tárolóval találják szembe magukat egyszerűen a háztartási szemét közé öntik majd a papírt is és csak kevesen veszik rá magukat, hogy visszahozzák a lakásba és megvárják amíg az AVE Hargita hajlandó lesz elszállítani a megtelt tárolóit.
Próbáltam telefonálni a felelős cégnek, hogy jelezzem a problémát de szombat lévén gondolom senki sem volt az irodában és azért nem válaszoltak.

Ezek után már arra is kíváncsi lennék, hogy a szelektíven összegyűjtött papírnak, pet-palacknak és üvegnek mi a sorsa elszállítás után.

"Most tél van és csend és hó és halál"

Mától igazi tél van, hamisíthatatlan zimankós, szeles, havas, hideg tél. Egyszerre zúdította ránk minden velejáróját, pótolandó az elmúlt ősz kellemes hosszúságát.
És magával hozta a halált is, viszi magával az elítéltet...

Ma mondták ki rá az ítéletet, el kell távolítani, nem maradhat a többiek között mert rossz hatással van rájuk...
az ünnepekre még meghúzhatja magát, de fel kell áldozni, hogy megmenthessünk egy erősebbet...
nagy veszteség, már idejét sem tudom mikor húzták ki utoljára fogamat.
Csak én tehetek róla. Kényelmes, egyenesen lusta vagyok néha magamra szánni egy kis időt, mindent csak az utolsó percben próbálok megoldani és akkor bánkódom azon, hogy már nem sokat tehetek. Pedig mindig eldöntöm, hogy a legelső aprócska jelnél rögtön jelentkezek kivizsgálásra, de nem... csak amikor már nem bírom elviselni a fájdalmat.
De talán mostantól...hátha...ki tudja...
Lassan új év kezdődik új reményekkel, új tervekkel, új kudarcokkal... és egy foghúzással.

Kocsmatorta