Szelektív meglepetés

Ünnep előtti takarításnak akartam nekifogni és az előkészületek közé tartozik, hogy az összegyűlt hulladékpapírt leviszem a szelektív hulladéktárolóhoz. Szétnéztem a lakásban, összeszedtem az összegyűlteken kívül ami felesleges papírt még találtam és a hideg, havas időre való tekintettel felkaptam magamra egy vastagabb felsőt, hogy amíg a tárolóba tömködöm a papírt meg ne fázzak.
A felvonó az már működött...úgy látszik közben megjavították, de minden nem mehet simán...odacaplatok a gyűjtőponthoz és keserűen tapasztalom, hogy tele van a tároló.
Talán egy hete, max. 10 napja még egyszer láttam, hogy a teli tároló tetejére is vannak téve karton dobozok és más hulladékpapírok, jeléül annak, hogy az emberek rászoktak a szelektív hulladékgyűjtésre és használják a kihelyezett konténereket.
Jó érzés látni azt, hogy az emberek hamar alkalmazkodnak és ha biztosítanak nekik lehetőséget akkor tudnak gyakorlatban is figyelni a környezetükre, de ez az akarat kárba vész ha az elszállító vállalat is nem nő fel a feladathoz és nem biztosítja folyamatosan a lehetőséget a hulladékok szelektív módon történő gyűjtésére. Valószínűnek tartom ugyanis, hogy azoknak a többsége akik teli tárolóval találják szembe magukat egyszerűen a háztartási szemét közé öntik majd a papírt is és csak kevesen veszik rá magukat, hogy visszahozzák a lakásba és megvárják amíg az AVE Hargita hajlandó lesz elszállítani a megtelt tárolóit.
Próbáltam telefonálni a felelős cégnek, hogy jelezzem a problémát de szombat lévén gondolom senki sem volt az irodában és azért nem válaszoltak.

Ezek után már arra is kíváncsi lennék, hogy a szelektíven összegyűjtött papírnak, pet-palacknak és üvegnek mi a sorsa elszállítás után.

"Most tél van és csend és hó és halál"

Mától igazi tél van, hamisíthatatlan zimankós, szeles, havas, hideg tél. Egyszerre zúdította ránk minden velejáróját, pótolandó az elmúlt ősz kellemes hosszúságát.
És magával hozta a halált is, viszi magával az elítéltet...

Ma mondták ki rá az ítéletet, el kell távolítani, nem maradhat a többiek között mert rossz hatással van rájuk...
az ünnepekre még meghúzhatja magát, de fel kell áldozni, hogy megmenthessünk egy erősebbet...
nagy veszteség, már idejét sem tudom mikor húzták ki utoljára fogamat.
Csak én tehetek róla. Kényelmes, egyenesen lusta vagyok néha magamra szánni egy kis időt, mindent csak az utolsó percben próbálok megoldani és akkor bánkódom azon, hogy már nem sokat tehetek. Pedig mindig eldöntöm, hogy a legelső aprócska jelnél rögtön jelentkezek kivizsgálásra, de nem... csak amikor már nem bírom elviselni a fájdalmat.
De talán mostantól...hátha...ki tudja...
Lassan új év kezdődik új reményekkel, új tervekkel, új kudarcokkal... és egy foghúzással.

Kocsmatorta