Szereda

Valamikor úgy gondoltam, hogy minden említésre méltó megmozdulásról fogok írni pár sort, de mostanában ez valahogy mégis elmaradt, pedig a Moldoveanu meghódítása is többet érdemelne egy fotónál, na meg az idei első Homoródra megtett bringázásom is megérne egy külön posztot.
Tegnap reggel ébredés után gyorsan eldöntöttem, hogy áttekerek Csíkszeredába hiszen az idén még nem tettem meg azt a távot bringával, az előző évek pedig enélkül nem teltek el, volt úgy hogy többször is megizzadtam a Hargitát aszfalton. Mielőtt teljesen elkészültem volna a csomagolással (szélmellény, pumpa, defektjavító szett) még rápillantottam a számítógépre és látva, hogy Attila online van rákérdeztem lenne-e kedve velem tartani. Válasza nem volt teljesen meggyőző, lévén, hogy neki unalmasnak tűnt az, hogy aszfalton be Csíkba majd ugyanúgy vissza, így rövid alkudozás után belementem, hogy menjünk fel Hargita-fürdőre, Piricskénél visszaereszkedünk az aszfaltútra és úgy megyünk be Csíkba. Így is tettünk. Fotók nem készültek az úton, de a táj lenyügözően szép volt, az időjárás tökéletes... lett volna ha nem ellenszélben kell arrafelé tekerni, de jelenlegi fizikai felkészültségemhez képest így is jó időt mentünk, főleg hazafelé. A Hargita-fürdői kitérő eléggé megviselt, de élvezet volt a köves technikás ereszkedés a Piricske-i úton. Mindent kirázott belőlünk az az út, utána szinte felüdülésnek számított az aszfalton való begurulás több mint 10 km-en keresztül Szeredába. Gyors pizzázás egy-egy sör társaságában a ledolgozott kalóriák pótlására és indultunk is vissza. Hazafele a kerékpáron eltöltött idő Attila mérése szerint 2h 07m volt ami nem is olyan rossz. A legjobb formámban is csak pár perccel tudtam ennél hamarabb hazaérkezni a korábbi években. Lenne még mit fejlődni a szombati Hargita teljesítmény túrára, de bízom abban, hogy a frissen vásárolt túrabotok amiknek megvételéről a Moldoveanu győzőtt meg, elég nagy segítségemre lesznek abban, hogy a térdem ne adja fel a 45 km-es gyalogtúra alatt a harcot.