Szeréna első bicikliútja

Szeréna az utóbbi két hétben egyre ügyesebben kezdett ülni, így eldöntöttük, hogy az etetőszék után elérkezett az ideje a bicikliülésnek is. Találtunk a Marktplaats-on olcsón és nem messze jó minőségű neki való "fietsstoeltje"-t, megbeszéltük az eladóval a részleteket és ma el is mentünk érte.
A hazaérkezéskor vettem észre, hogy volt egy potyautasunk is...

legalább megtudta mi az a sebesség, itt ugyanis a legközelebbi helységbe is autópályán a legegyszerűbb eljutni.
Tényleg... suliba autópályán járok, melóba meg amikor biciklivel akkor végig bicikliúton. Előbbi oda-vissza 50 km, utóbbi 28.
Szóval, elhoztuk az ülést és egy rövidebb szieszta után nekifogtam felszerelni.

időközben derült ki, hogy a kis csőkulccsal nem férek hozzá eléggé, hogy jól meg tudjam szorítani a rögzítőcsavarokat, kellett volna egy villás 13-as... na nekem pont az nem volt még. Irány a Praxis, hogy a hiányosságot pótoljuk, majd a megfelelő szerszámmal minden gyorsan a helyére került.
Amíg én szerelgettem Szeréna jóllakott, minden és mindenki készen állt a próbaútra.

az első reakció biztatónak tűnt, így gyorsan nyeregbe is pattantunk...

Még meg kell szokjam a megállásnál és az elindulásnál, hogy kevesebb a hely (lehet jó lenne fogyni is), de egyébként minden tökéletes, a kis csaj pedig nagyon élvezte, hogy bármely irányba nézelődhet. Néha üdvrivalgásokkal adta tudomásunkra, hogy értékeli a meglepetést.

egy elégedett kisbaba

a csengőt nem mindig tudom használni mert ő is előszeretettel kapaszkodik belé

 anya is boldog

A babakocsival eléggé behatárolhatóak voltak a távok ahova el lehetett jutni a gyerekkel, de mostantól gyorsabban és messzebb el tudunk jutni autó nélkül is.

Iskola

Tegnap megvolt a kitudjahányadik első nap az iskolában... pedig már hányszor megfogadtam, hogy többet nem tanulok... Na nem baj hétvégén irány Groningen :)

Napkeltétől napnyugtáig...

Múlt hét végén eldöntöttük, hogy átgyalogolunk egyet a szomszéd városba amolyan hétvégi sport gyanánt.. Felöltöztettük a leányzót melegebb cuccba...

A stadionnál már megkívántuk a kávét...

Nem sokkal később le is tértünk az F35-ös bringás gyorsforgalmiról mert kellemes sétáló bringázó utakat találtunk a zöldben, tavak között. 

Táblák figyelmeztetik az emberfiát, hogy az ösvények napkeltétől napnyugtáig használhatóak, a kutyát macskát pedig csak pórázon vihetjük magunkkal. Szeréna néha ad ki macskahangokat, de igazából egyik kategóriába sem tartozik és még menni sem tud, úgyhogy maradtunk a babakocsinál... póráz amúgy sem volt nálunk...
Takaros bringás híd vezetett át a csatornán

Eljött az ebédidő is... könnyű annak akinek pakoltak útravalót...

majd megjött az eső is és Szerénát becsomagoltuk...

majd újra ki, mert a hajóval megérkezett a napsütés, hogy pontot tegyen egy kellemes séta végére