Tenerife 4

Sangriát kortyolgatok, jól esik a hűsítő íze a sok sós szotyi után.
Le kellene írni mi is történt az elmúlt 2 és fél nap alatt, de egyszerűen azt sem tudom hol kezdjem, itt annyira gyorsan történnek a dolgok, mintha az idő megállt volna és rám várna, hogy bepótolhassam a kimaradt dolgokat...itt mintha több mindenre lenne idő egy nap alatt...szóval pörögnek az események rendesen.
Tegnapelőtt este megismerkedtem Tamás (az útitársam) által egy székelyudvarhelyi sráccal Álmossal és két kolozsvári lánnyal Orsival és Beával. Ők hosszabb ideje itt élnek Bea kivételével aki egy hónapra jött ki, holnapután megy haza.
Szinte hihetetlen, hogy az ember eljön 4500 km-t és hazaiakkal találkozik. Az estét hatan töltöttük el Orsival, Tamással meg a három új ismerőssel. Sétálgattunk, nevetgéltünk a Tenerife-i estében az óceán partján Las Americas utcáin. Szórakozóhelyek százai várják a pénzes turistákat, de a válság itt is érezteti hatását, a pezsgő éjszakai élet helyett csak néhány kósza turista sétálgat a csendes utcákon, a PR-ok szeme reménykedve csillan meg hat tagú csoportunkat látva, de hosszabb ideje itt tartózkodó ismerőseink spanyolul közlik velük, hogy nem turisták hanem helyiek vagyunk mire újabb lehetséges kliens után néznek. Egyik bárból Ricky Martin rigmusok sértik meg az ember fülét, az alkalmi énekes talán csak szöveg szinten tudja visszaadni a dalt, egy másikból reggea hallatszik ki vendégcsalogatónak. Van itt mindenki ízlésének megfelelő hely.
Sangriázunk, teázunk Álmosék lakásán majd másnapra megbeszéljük, hogy elmegyünk a Masca-ra. Masca egy régi falucska a hegyek között festői környezetben és állítólag a Teide után a második leglátványosabb hely Tenerifén. Fáradtan érünk haza a vendégségből és Orsi már érzi, hogy másnap nem tud velünk tartani. még megbeszéljük, hogy ha nem jön ő autóval akkor merre hogyan jutok el majd eltesszük magunkat másnapra.

Reggel telefonáltak Beáék, hogy Tamásnak sikerült autót bérelnie (közben megkerültek az iratai és a pénze is, a takarítónő vitte vissza, ő találta meg - mondtam,hogy itt minden olyan simán megoldódik) és utánam jönnek. Örvendek az ötletnek, hamar bekapok egy kevés kaját s már rohanok is a megbeszélt találka helyre. Kár volt annyira sietnem, fél óra álldogálás után vesznek fel. Az autó elég gyengén veszi a hágókat, de mégis rövid idő alatt kerülünk tengerszintről a felhők közé. Gyönyörű úton értünk el a sziklák közé és a hideg havas eső ellenére is örvendünk a látványnak amit a felhőkbe bujt sziklák nyújtanak háttérben az óceánnal. Ezen a szigeten max. fél óra alatt napozást és fürdőzést lehet felváltani akár a hógolyózással is. Szinte hihetetlen, hogy korábban még melegünk volt most meg kb. 70 km/h-s szél fúj az arcunkba hideg csapadékot.

Kis pihenő és pár fotó után folytatjuk utunkat a nyaktörő szerpentineken lefelé a sziklák közé. A táj egyre festőibb.



Távolról akár a Fogarasi-havasok között is képzelhetnénk magunkat, de háttérben ott az óceán páratlan kékségével, a sziklákon pedig a növényzet lehető legszélesebb skálája. Masca-ban csak fokozódik a szemet gyönyörködtető látvány, szinte egyhangúan jelentjük ki, hogy ilyen szépet még nem láttunk. Sajnos nem lehet leírni milyen hatással van az emberre egy kis falucska a sziklák oldalában, annyira lehetetlen helyen, hogy azt már elképzelni sem lehet. Szinte egymás tetejére épített házak, a növényzet pedig...az óriási kaktuszoktól a pálmákon át a muskátliig és a narancsfáig, kövirózsától a margarétáig minden megtalálható. Csoportunk fele már a Teide-n is járt de szerintük ez sokkal szebb.


Végigjárjuk a kis falut, állítólag nagyobb volt, a többi részét a láva mosta el.
Miután kigyönyörködtük magunkat és eljátszódtunk a gondolattal, hogy milyen lenne itt élni le legalább pár évet vissza mászunk a lépcsőkön az autóhoz és újra a szerpentinek közé hajtjuk a kis Citröen C3-at.
Egy újabb magas pontnál félrehúzunk a parkolóba és egy közeli kisebb csúcsra mászunk fel gyönyörködni a kilátásban. Előttünk egy észak-dél irányu hegygerinc kinálja fel a lehetőséget a további mászkálásra. Sokat nem gondolkozunk, belevágunk. A gerincen alul az északi oldalon ősvény is kígyózik, de mi szinte végig a gerincen megyünk végig élvezve azt, hogy ha az északi oldalán mászunk akkor süvítő szél zúg a fülünkben, nedvesek a sziklák és hideg van ha meg a déli oldalán megyünk a hegynek akkor a legnagyobb nyugalom telepedik ránk és az óceán felől langyos szellő simogat. Fejünk felett semmisülnek meg az északról jövő felhők. Egyik csúcs a másik után tűnik fel a láthatáron és akarva akaratlanul felmászunk a legutolsóra is. Fogalmunk sincs milyen magasan vagyunk éppen, de mire felértünk körülöttünk mindent eltakar a felhőzet.



Elindulunk lefelé, hogy még napvilág kiérjünk a szerpentines útszakaszról, ahogy szaporázzuk lépteinket az északi ösvényen, egyre melegebb lesz és pár perc után magunk mögött hagyjuk az utolsó felhőt is. Nem tudunk betelni a látvánnyal ami fent fogadott, és hazafelé emésztgessük a látottakat.


Éjjel ott alszom Álmoséknál, jót vacsorázunk majd sörözgetünk unicummal és fokozzuk a boldogság érzetét.
Reggel olyan látvány fogad amiért sokan megirigyelnének otthon. A felkelő nap fényében kéklő óceán csak 5 percnyire van az egykori szállodától, Álmosék lakhelyétől, és a tizedik emeletről tisztán látszik a környék.

Tenerife 3 - Bevásárlás

Január 5.
A ház amiben lakom.



Orsi elment fitnesz terembe, én pedig kihasználtam az alkalmat és kimentem vásárolni a Mercadonába.
Ez amolyan spanyolos CBA.



Első egyéni vásárlásom spanyol vidéken, és minden izgalom nélkül vágtam bele. Mint később kiderült nem is nagyon volt amitől félnem hiszen folyékonyan mutogatok spanyolul, a helyiek nagyon kedvesek a segítségüket pedig már meg tudom köszönni. Szóval aggodalomra semmi okom nem volt. Az egyedüli termék amit szinte nélkülöznöm kellett az elkövetkező két napon (ünnep lévén nem nyitnak a boltok)az a kenyér volt...bármennyire is kerestem a polcok útvesztőjében sehogyan sem akaródzott rátalálni. Végül megtaláltam alapélelmem standját s ha nem is volt már a legolcsóbb fajtából de legalább nem kell két napig kenyér nélkül élnem. Borotvahabot nem hoztam magammal az útra mert eredetileg csak egy borotválkozás volt betervezve Balázsnál, oda pedig fölösleges lett volna cipelnem magammal hiszen ő is használ borotvahabot (igaz elég kis felületen). Nézegetem a polcokat a piperecikkeknél minél kisebb kiszerelésű borotvahabot keresve és találok is, de nem vagyok teljesen biztos abban, hogy az a termék amit keresek. Előszedem spanyol tudásomat megszólítom senorita -val a legközelebbi hölgyet s elkezdem imitálni neki a géllel az arcom befújását majd a borotválkozást, mire ő lelkesen bólogat és kedvesen mond is valamit amit persze én csak sejteni tudok, hogy alátámasztja vele a sejtésemet miszerint tényleg borotválkozás előtt kell az arcra vinni azt a valamit és nem utána.
Miután szépen mindent belehelyeztem a kosaramba amit pillanatnyilag fontosnak tartottam az elkövetkező két napra, megközelítettem a kasszát ahol meglepetésemre fizetéskor nem kérték a kártyához a PIN kódot hanem egyfajta ceruzával elektronikusan alá kellett írni valami érzékeny felületen, persze csak miután bemutattam a fényképes igazolványomat. Érdekes, minden alkalommal mikor kártyával vásárol az ember kérik az igazolványát. Csak azért érdekes mert nem hasonlítják a fizimiskámat össze az igazolványon lévővel és azt sem tapasztaltam, hogy legalább a két iraton szereplő nevet megpróbálnák azonosítani. Mindegy, Orsi azt mondta ne keressem a spanyolokban a logikát mert nehéz lesz megtalálni.
Sikerült 20,42 Euróból megúszni a bevásárlást, és úgy érzem most sokkal több mindent vásároltam. De lássuk mit is adtak ezért a pénzért:



2 db fél kilós kenyér
6 doboz 0,33 L-es San Miguel sör (ezt még Balázs ajánlotta a figyelmembe)
500 g joghurt
1,5 L Sangria - valami helyi specialitás, nem tudom mi lehet de van benne 7% alkohol
1 kg sajt
300 g sózott szotyi
1 L almalé
0,75 L tusfürdő
75 ml borotvahab (csak remélni tudom, hogy az)
250 g Mortadella con Aceitunas (zöldpaprika vagy oljabogyo van a mortadellában...nem tom)
200 g Bacon - honnan szereznek ezek bakonyit.... :)

hazafelé még rácsodálkoztam az autóvezetők előzékenységére és arra, hogy a buszmegállóban a járdán ülnek az emberek(más lehetőség nincs), morfondíroztam azon vajon itt a kaktusz gyomnövény vagy hasznos is valamire és mindeközben örvendeztem a napsütésnek.



az ablakon bemászni készülő télapok meg három királyok, és a teraszokon lévő karácsonyi díszek érdekes kontrasztban állnak a verőfényes napsütéssel.


Mire hazaértem lejárt a mosógép is és ujra átélhettem azt az érzést amit Barin, a fehér tetőn teregethettem a ruhákat :)

Tenerife 2

Érdekes nap volt a mai is, ugyanis sikerült bepótolni az elmaradt gyalogtúrát. Nem ugyanazt az útvonalat jártuk be amit terveztünk mivel a spanyolos késői ébredés miatt zárórára értünk a Baracca del Inferno-hoz, de szerencsénk volt a jegyszedővel aki ajánlott egy alternatív útvonalat a környék megtekintéséhez. Nagyon kedves emberek a spanyolok, és ezen a környéken páran még idegen nyelvet is ismernek, az angolt meg a németet főleg.
Közben Gipsy Kings-et hallgatok, hogy minden spanyolos legyen :)



Szóval elindultunk megmászni az egyik magaslatot hármasban ugyanis a repülőgépen megismert útitársam is csatlakozott hozzám és Orsihoz. Gyönyörű helyeken jártunk, érdekes volt január 4-én rövidnadrágban izzadni felfelé tengerszintről elindulva, kaktuszok meg egyéb egzotikus növények és vörös meg fekete vulkanikus eredetű kövek között bukdácsolva. Az óceántól egyre távolodtunk és annyira beindult a beszélgetés közöttünk, hogy egy adott pillanatban rádöbbentem így nem jutunk fel a csúcsra.
Szóvá is tettem, mire Orsika felvetette, hogy menjek előre az én tempómban mivel Tamás amúgy is másnapos. Így is lett, én siettem ahogy csak tudtam felfelé, ők meg ketten sétáltak utánam.



Jól tettem, hogy elindultam egyedül és megszaporáztam lépteimet, a csúcs ugyanis nem akart közelebbinek látszani hosszabb idő után sem és már már azt fontolgattam, hogy feladom és elindulok vissza mikor egy utolsó nekirugaszkodással rávettem magam és felmentem végig. Fent, nem tudom hány méter magasan lehettem a tengerhez viszonyítva, de a leheletem már látszott és a felhőkben volt a fejem. Nem is vesztegettem az időt, körbefotóztam ami onnan látszott, biztonságba helyeztem a kis hátizsákomban a dolgaimat, kortyoltam a vízből és indultam is lefelé.




Az út kb. háromnegyedénél találtam elmaradt társaimat akik csodálkozva nézték, hogy én le vagyok izzadva ők meg majdnem megfagynak. Közben a nap is elkezdte szokásos esti szertartását és készülődött az óceánban való esti megmártózáshoz. Hátunk mögött a sziklák percről percre szebb színekbe öltöztek, és az a pár élőlény is ami a szigeten él kezdte hallatni hangját. Az este közeledtével megindultak az őshonos bogarak is, de sok vizet nem zavartak.



Visszaérve a legközelebbi faluba (Adeje?) egy takaros kis templom előtt üldögélve megbeszéltük milyen érdekes is az élet, hogy két nappal azelőtt még nem is tudtunk egymásról és hárman különböző pontjain a világnak éltük a saját életünket, most meg mintha régi barátok lennénk együtt túrázgatunk és olyan dolgokról beszélünk amikről csak régi jó barátok szoktak.
Van ennek a helynek egy bizonyos varázsa, szabadabbnak, stresszmentesebbnek, pozitív energiákkal telítettebbnek érzi itt magát az ember.
Nem mellékes, hogy Tamás tegnap elveszítette minden iratát az útlevelén kívül, és az iratokkal együtt minden pénzét és bankkártyáját is, de a helyszín hatására teljesen hidegen hagyta a történet. Itt valahogy minden megoldódik. Én adtam neki kölcsön abból a pénzből amit én is kölcsön kaptam Balázstól, hogy legyen nálam készpénz is.
Estére végre hazakerültünk fáradtan és éhesen. Megfőztem a tortillát amit első nap vettem, azt írta rajta két adag, de én egy ültömben bevágtam s még ettem mellé abból a nem túl finom spanyol szalámiból is. Két olyan kaja van itt ami hasonlít az otthoniakra (az olcsóbbakról beszélek), a legolcsóbbik sajt, és a pulykás mortadella.
Kaja után végre hajat is mostam, és ugy néz ki holnap már beiktatok egy borotválkozást meg mosást is délelőttre. Holnap késő délután kezdődik a programunk ugyanis ünnepnap van, Vízkereszt vagy mi s nagy felfordulás lesz mindenfelé.