Székelyudvarhely

Tegye fel a kezét akinek a jogsijában ezt írja a születési helynél:
Székelyudvarhely
....
nekem igen :)

Asche zu Asche

Ide s tova 3 hónapja stabil lakóhelyem Hollandia, de valahogy mostanáig nem jött, hogy írjak. Talán az alkalmazkodás, a kezdeti nehézségek és ez az egész átmeneti állapot voltak az okozói. Ha így van akkor most már kijelenthetem, hogy az elején túl vagyok.

Ma először vettem részt muzulmán halottbúcsúztatón, és ugyancsak ma először vettem rá magamat a futásra.

Porból leszünk és azzá vállunk, ezt senki nem kerülheti el, bármilyen nemzetiségű vagy vallású is legyen. Ezt mind tudjuk és mégis mikor közelebbről érintettek vagyunk valaki eltávozásában, újra és újra feltesszük a kérdést, miért éppen Ő?

Miki egyszerű ember volt, jó munkatárs, jó főnök egy igazi jó ember aki a nyelvi nehézségek ellenére is hamar rájött kivel hogyan lehet szót érteni.

Furcsa volt, hogy csak a munkaközösségből megjelent (keresztény) nők voltak a halottbúcsúztatón akik képviselték a szebbik nem tagjait, de náluk ez a hagyomány. Érdekes volt az is, hogy a koporsót kézből kézbe adva juttattuk el az emelvényre, és amikor a helyére került rögtön megeredt a jégeső. Mi, keresztények, egy sátor alá menekülve néztük végig a rövidke szertartást, majd újra kézből kézbe adva jutott vissza a koporsó az őt szállító autóhoz, hogy holnap végső útjára indulhasson Szerbiába.

Miki elment...

Amilyen gyorsan belopta magát a szívünkbe pont olyan gyorsan távozott közülünk. Huncut mosolya és mennydörgésszerű hangja örökre hiányozni fog, nélküle már többé nem lesz ugyanolyan a hétköznapi robot.

R.I.P. Miki

Fontos dátumok

Az elmúlt héten két fontos napot éltem meg.

November 23-dikán állampolgársági esküt tettem Csíkszeredában a Magyar Konzulátuson. Tömör, lényegre törő, tiszteletteljesen hivatalos és egyáltalán nem kérkedő kis ceremónia volt. Ezt is megértük... Jó érzés tudomásul venni, hogy a magyar állam is keblére fogad és már nem "csak" a nemzetnek vagyunk részei. Sokkal többet jelent ez az esemény pár sornál, de meggyőződésem, hogy nem kell ezt a tényt túllihegni, csak úgy kell élni, hogy büszkék lehessünk magyarságunkra és a magyarság is büszke lehessen ránk.

November 25-dikén három éve múlt, hogy lemondtam a dohányzásról. Megközelítő számításaim alapján is minimum 10.000 RON-t spóroltam meg az elmúlt három esztendő alatt, ha csak az anyagi vetületét nézzük, de nem elhanyagolható, sőt talán legfontosabb hozadéka ennek a lemondásnak az egészségemre és általános közérzetemre tett pozitív hatása.