100

Ez lenne a századik bejegyzés...
Valami érdekeset kellene írni, valami nagy okosságot, de csak ülök a kihívó billentyűk előtt és nincs egy épkézláb gondolatom.
Jó lenne végre Enschederől egy normális bejegyzést megejteni, olyant amilyent megérdemel, hiszen gyönyörű élményekkel gazdagított ottlétünk alatt, és rengeteg ott készült fotó lapul még a merevlemezen lenyűgöző parkjairól, mesébe illő házacskáiról, a stadionról ahol remélem egyszer majd megnézhetek egy Twente meccset.
Jó lenne írni a svájci keresztfiamról akivel végre közelebb kerültünk egymáshoz az ittlétük alatt, hiszen eddig csak egy gyerek volt a többi közül a távolság miatt, de az itt töltött szabadságuk alatt megismerhettük egymást jobban.
Jó lenne írni az itthoni keresztfiamról aki egyre édesebb és  egyik alkalommal amikor a pandát nézte a képes könyvében, hirtelen rám nézett és belekapaszkodott a szakállamba majd a karomon is meghúzta a szőrzetet. Ennyire hasonlítanék a fehér-fekete szőrgombócra...?
Jó lenne írni a Vargyas-szorosba tett kiruccanásunkról ahol néhány tévedés ellenére, vagy éppen azoknak köszönhetően, maradandó élményekkel lettünk gazdagabbak, és Zsoltiék hétvégéjét is sikerült tartalmassá tennünk.
Jó lenne írni pár sort az utóbbi időben a Linux világában tett barangolásaimról, a több disztribúció kipróbálása nyújtotta élményekről.
Semmire sincs idő.
Hülyeség lenne egy bejegyzésben összefoglalni annyi élményt, és nem is értem miért kellene mindenről írni. Talán nyomot akarok magam után hagyni? Minek? Nem elég részemről az ökológiai lábnyom ami utánam marad? Egyáltalán minek ez a nagy sietség?
Néha úgy érzem a napok nagyon rövidek, pedig megpróbálok minél több időt kihasználni belőlük. Napi 6 óránál többet nem alszom, igaz ezt meg is érzem néha, de legalább ha lefekszem akkor alszom mint a bunda.
Rohanó világban élünk, jut eszembe  a közhely, de talán nem is az a baj, hogy gyorsan élünk hanem az, hogy nem minőségi életet. Tevékenységeink is, akárcsak kapcsolataink, egyre felszínesebbek. Nem tudunk élni, megélni.
Jó volt az elmúlt hét vasárnapján a  késő őszi napsütésben kisétálni kettesben a Szejkére, és csak úgy menni és lenni. Elterveztem ha kitavaszodik, az újonnan készült gyalogos és biciklis közlekedésre tervezett utat majd kocogás céljával fogom kihasználni. Talán motiválóbb lesz a változatos környezet mint a pálya egyhangú salakja (amit már rég nem vettem igénybe és meg is látszik rajtam).
Jó lenne, jó lenne, jó lenne..
Jó lenne végre jónak lenni, többet olvasni, kevesebbet ülni a gép előtt és többet a parkban vagy a bringán. Jó lenne valami jót tenni...

2011.11.11 11:11:11

Amszterdam

A Hollandiában eltöltött hét nap egyik fontos és egyben látványos állomása volt Amszterdam.
A már megismert akciós őszi vonatjeggyel utaztunk, egy alkalommal váltottunk vonatot, minden olajozottan működött ahogyan azt már megszoktuk a holland vasúttársaságtól.. egyetlen baki csúszott csak a programba, éspedig az, hogy  elnéztem egy órával a szerelvényváltás időpontját. Sokan utaztak aznap a vonaton, nem mindenkinek jutott ülő hely ami talán nem volt annyira gyakori jelenség az ottani embereknek mivel mindenki meglepetten tapasztalta az újonnan felszállók közül, hogy állva kell utaznia. Érdekes, ennek ellenére sem voltak idegesek az utasok, szinte viccesnek ítélték, hogy "állójegyet kaptak". Egyre több kezdett lenni az állva utazó idős személy, és úgy tűnt senkit nem zavar mekkora a korkülönbség az ülve és az állva utazók között, ezért miután úgy láttam, hogy 10 perc múlva amúgy is le kell szállnunk, összepakoltunk és átadtuk helyeinket két idős hölgynek. Eltelt kb. 20 perc mire megértettük, hogy az órát elnéztem és azért nem érkeztünk meg még Amersfort-ba, ahol váltanunk kellene, mert odáig még van szinte egy óra. Azt az órát állva utaztuk. Ilyen szerencsés start után a második vonatra felülve a wi-fi hiánya okozott csalódást, pedig terveink szerint a vonaton néztünk volna ki pár útvonalat, ott szerettük volna megtervezni a városban eltöltött időnk beosztását. Az utazás okozta bosszúságokat csak az Amszterdam-i pályaudvar felé közeledve kezdtük elfelejteni amikor megláttuk, hogy szinte a vízre fut be a vonat, a pályaudvar egyik oldalán egy nagy hajó a másikon pedig a csatornák látványa nyűgözött le.

Háttérben az Amsterdam Centraal, előtte pedig a hop-on hop-off vízibuszok kikötője.

Érkezésünk után első dolgunk volt megváltani az egy napra szóló hajójegyet és mivel akciós ajánlatokban nem volt hiány a hajójegy mellé gyorsan vettünk egy-egy belépőt a Rijksmuseum-ba is. Az időjárás tökéletes volt a városnéző csatornatúrához. Az első járatra felültünk, és miközben élveztük a csodás épületek és hidak nyújtotta fenséges látványt, megterveztük térkép alapján az ott töltendő időt. Első körben a leghosszabb útvonalon elhajókáztunk a Rijksmuseumig, de még mielőtt érvényesítettük volna belépőinket kellemes környezetben meguzsonnáztunk a magunkkal hozott szendvicsekből.

kilátás a padról amin uzsonnáztunk,

 hátunk mögött pedig a Rijksmuseum

A hajóút során az volt a benyomásom mintha Goudában lennénk csak sokkal nagyobb kivitelben. Itt is rengeteg vízre épített ház és lakóhajó tette még színesebbé az amúgy is látványos házak sokaságát a csatornák mentén.
A Hollandia aranykorát bemutató múzeum mesterdarabja Rembrandt Éjjeli őrjárata, amit eredetiben látni lenyűgöző élmény volt, de a többi egyéb ereklye hatására tudatosult bennem mennyire meghatározó eleme a holland nép történelmének a tenger és a hajózás.
Zsóka nagy bánatára (én is sajnáltam de nem fért bele az időbe) a Van Gogh múzeum meglátogatása elmaradt, a pénztárnál kígyózó nagy sor láttán inkább elsétáltunk a Wondel Parkba és megettük a maradék kajánkat.

Később újra vízibuszoztunk egy újabb útvonalon az állomásig, megnéztük mikor van nekünk megfelelő járat Enschede felé majd megint csatornatúra a belváros túlsó végéig. Onnan gyalogosan kívántuk megtenni a visszautat a pályaudvarig, hogy magunkba szippanthassuk Amszterdam hangulatát.
Apró hidakon vágtunk át a csatornák fölött. A földön talált biciklis térkép segítségével könnyű feladat volt eljutni a Rembrandt-térre.

 

Belecsodálkoztunk a coffe-shoppokkal körbevett tér látogatóinak lazaságába. Szívesen elidőztünk volna ott egy pohár sör mellet, de inkább folytattuk a gyaloglást a híres-hírhedt Red Light District felé. A takaros kis utcák után lehangoló volt a vörös lámpás negyed látványa. Még nem volt besötétedve, és csak néhány kirakatban kellették magukat a lányok, de látványnak bőven sok volt annyi is, főleg amikor a kapu alól a strici kínálta fennhangon az "árut" az arra járó, nézelődő férfiaknak.

A pályaudvarra visszaérve már eléggé fáradtak és ingerültek voltunk ahhoz, hogy a vonat indulásáig hátralevő időt semmittevéssel töltsük el, ezért kész felüdülés volt, hogy a vonaton működött az internetszolgáltatás és Zsóka álomba én meg a laptopba merülhettem. A Google térképének segítségével kinéztem, hogyan jutunk a leghamarabb a szurkolói kocsmához ahol Attiláékhoz csatlakozva megnézhettük finom sörök társaságában a FC Twente meccsének második félidejét az Európa Ligában, majd egy gyorsbüfés vacsora után az éjszakában hazasétáltunk söreinkkel és jól megérdemelt álomba zuhantunk a tartalmas nap végén.